NYME-BPK óvodapedagógus alkalmassági vizsgáról van valakinek tapasztalata? Jön ide valaki pótfelvételizni?

Köszi a választ!

Nos, egy veszprém megyei faluból jelentkeztem, ahol az óvó nénik mind pár éven belül nyugdíjba mennek, és saját elmondásuk szerint a faluban nem tudnak senkiről, aki alkalmas lenne utánpótlásnak. Ezt csak azért tudom, mert a kislányom is oda jár, és mielőtt végleg elszántam volna magam, kikértem az ottani óvó nénik véleményét, hogy érdemes-e elkezdeni a sulit. Talán szerencsém lesz, és elhelyezkedhetek a helyi oviban. Nekem ez nagyon is megfelelne.

Egyébként kb. nagycsoportos korom óta szeretnék óvónéni lenni, csak nem mertem soha jelentkezni-pontosan azért, amiért Te is kérdezed:)Igen, tényleg sok az óvodapedagógus, egyre kevesebb a gyerek, és a fizetésük sem annyi, mint ha egy nagy és csúnya multinál dolgoznék napi 10-12 órát....

Elvégeztem egy idegenforgalmi iskolát, gondoltam szép jövő vár rám. Sikerült is elhelyezkednem egy kisebb utazási irodában (egyébként ez majdhogynem kihalásos alapon működik), dolgoztam ott hétköznap 9-től gyakran este fél hétig, no meg szombaton 9-től délig. A fizetésem: minimálbér volt. A főnököm annyit nem mondott, hogy köszi, hogy tovább bent maradtál. Jártunk ilyen-olyan kiállításokra, küldtek study-tour-okra külföldre (persze költőpénzt nem adtak; a 46.000 Ft-os fizetésemből kellett még erre is futnia), a végére már nem tudtam aludni, mert még álmomban is a munkahelyi problémák jártak az eszemben. De legalább karcsú voltam, mert enni-inni nem engedtek az irodában, tehát volt, hogy egész nap nem ettem semmit...Volt, hogy elájultam, de ez senkit nem hatott meg a páromon kívül. Ekkor elegem lett. Gondoltam, egy gyárba elmegyek, onnan keresek állást; még ott is jobban kerestem, igaz 3 műszakban dolgoztam, és nem volt túl komoly a munka, de legalább stresszelni sem kellett.

Aztán született 2 gyermekem. Amikor a második született, akkor úgy döntöttem, tanulni kellene valamit. Megfordult a fejemben, hogy elkezdem az óvodapedagógus szakot, de azt senki nem tartotta eléggé "divatosnak"; így hát maradt a Pannon Egyetem. Ez legalább közel van, és végül is lesz egy diplomám. Kb. az első félév után rájöttem, hogy ez megint egy nesze semmi, fogd meg jól (nemzetközi tanulmányok szak).Fogalmam sincs, hogy mit lehet kezdeni ezzel a diplomával-kb. semmit:(((.

És most, 29 évesen, 2 pici gyermekkel úgy döntöttem, hogy igenis megvalósítom az álmomat. Ha elvégzem az óvodapedagógus szakot, meg mellé mondjuk 1 vagy 2 szakirányú továbbképzést (ez mondjuk csak pénz függvénye), plusz vészhelyzet esetére még mindig ott lesz az nt-s diplomám (mert azért azt is befejezem), akkor nem hiszem, hogy nem találok állást. Persze elsősorban óvónő szeretnék lenni, és igen jó eséllyel pályázom itt helyben.

A mai világban nem sokan akarnak óvónők lenni. Ennek legfőképp a kaki fizetés az oka-gondolom. Azt meg én tudom magamról, hogy én nem akarok egy irodában dolgozni, stresszelni napi 10-12 órát, bármilyen jó is a fizetés. Van két pici gyerekem, tehát az sem mindegy, hogy ha miattuk szabadságra kell mennem, akkor vajon elengednek-e egy zokszó nélkül. Nagyon sok érv szól még ezen kívül az óvodapedagógusa szak mellett-legalábbis számomra. Ezek a legfontosabbak.

Szóval, igen. Jól meggondoltam. Kb 10 éve ezen gondolkoztam. Csak vegyenek fel...:))))

Énekelni, olvasni egész jól tudok, a futással sem lesz sok gondom.

Bocs a hosszú kommentért!