Vélemények a pszichológia szakról? Esetleg valaki szívesen beszélgetne velem erről privátban?

Sziasztok! Februárban szeretnék jelentkezni egyetemi képzésre, de sajnos teljesen tanácstalan vagyok. Biológia-kémia tagozaton tanulok, mindkettőből kilencedik óta az emelt érettségire készülök. Ebből az következne, hogy mindenképp orvosira vagy gyógyszerészetire lenne érdemes továbbmennem. Egy bökkenő van az egészben, hogy egyszerűen egyiket sem érzem a hivatásomnak, ha elképzelem magam ezeken a területeken, egyáltalán nem kerülök abba a bizonyos "flow" állapotba. A másik problémám a kémia, amiből eddig ötös voltam, viszont minden évben éppen-éppen sikerült behoznom, a tanárom szörnyű, idén nem is biztos, hogy megszerzem az ötöst, illetve nem vagyok biztos abban sem, hogy kifejezetten jól sikerülne az emelt szintű érettségim. Ez persze nem csak a tanárom hibája, hanem az is, hogy egyszerűen nem annyira érdekel. Így a pszichológián kezdtem el gondolkozni egy jó ideje. Ennél azt érzem, hogy igazán érdekel, majd kiugrok a bőrömből, hogy mélyen beleáshassam magam a témába, ténylegesen értékes, hasznos, másokat felemelő munkát végezhessek. Itt ütköztem újabb bökkenőbe. Rengeteg negatív véleményt olvastam, az emberek gyűlölettel beszélnek a pszichológusokról, a rendes tanulmányok elvégzése sajnos saját zsebből fizetendő, majd ezután lehet éhbérért dolgozni... De nagyon örülnék, ha valaki olyannal tudnék erről beszélni, aki TÉNYLEGESEN átlátja a helyzetet, tehát ebben tanul, tanult, de már váltott, esetleg már dolgozik. Sajnos egy ilyen ismerősöm sincs. Nagyon hálás lennék tanácsokért, akármilyen véleményért, örülnék, ha esetleg egy mélyebb, hosszabb beszélgetés is kialakulhatna valakivel. Kezdek nagyon elkeseredni, hogy sosem találom meg az utamat, de már az is nagy segítség, ha a végén mindenki lebeszél róla. Tudom, hogy a szenvedély számít, a belefektetett munka és az ez iránti szeretet számít. De hiába, ha a szenvedélyből nem tudom etetni majd a gyerekem. Vagy a boltban minden egyes termék árát meg kell néznem, hogy megengedhetem-e magamnak. 10 év kemény munka és tanulás után. De a másik út is szörnyű. Belekeseredni egy munkába, amivel nem csak magamat és a magánéletemet, hanem a munkám során a velem kapcsolatba kerülő embereket is lehúzom. Már így is túl sokat írtam, csoda ha valaki elért idáig. Köszi, ha még itt vagy, és esetleg nyitott lennél egy társalgásra. :)