A fogászati szakok felejtősek, ha undorodom a fogkő látványától?

Igen.

Igen. Vannak undorítobb dolgok is a fogászatban,mint a fogkő.

Gennyes tájogok például.

Menj fogtechnikusnak.Jól keres és még "tiszta" is a munkája.

Hogyne, az csak az amerikai filmekben van, hogy egy dentálhigiénikus átpucolja a páciens száját és hozzád már csak a tiszta, rendezett beteg kerül egy szuvasodással. A magyar valóság sajnos az, hogy vastagon áll a fogkő, sokszor azt sem lehet megmondani, hogy pontosan mi van alatta, olyan vastag, összefüggő réteget alkot, a fogak száma se sem látszódik. Ennek persze szaga is van. Az ilyen fogköves íny annyira be van gyulladva, hogy már egy kis levegő ráfújásától ömlik a vér belőle, és az még a jobbik eset, gyakran genny is távozik. És nem ez a legundorítóbb, ez az átlag magyar száj, egyszer éreztem azt, hogy felfordul a gyomrom, amikor bejött az idős néni, hogy mozog a pótlása, majd kiderült, hogy 3 éve kapott vhol egy kivehető fogsort, amiről ő nem tudta, hogy kivehető, nekem volt szerencsém 3 év után először levenni és megcsodálni mi van alatta: maradjunk annyiban, hogy nem az egy héttel korábbi reggeli darabkáinak a szaga miatt fordultam le a székről, volt ott már éves kajamaradék is. Hetekig alig tudtam ránézni kajára. Ez sajnos ilyen munka, ide gyomor kell, de azért az esetek legnagyobb részében abszolút hozzászokik az ember.

Mert annak ellenére, hogy elég negatív képet festettem róla (ami persze látom sokaknak nem tetszik, de a való világ sajnos nem mindig korrelál az otthon álmodott elképzeléssel), nagyon élvezem, hogy mennyire sokrétű a mi munkánk. Van olyan tömés, amibe annyira bele tudok merülni, mintha vmilyen művészi munkát végeznék, sokszor kell támaszkodnom a kreativitásomra, amit szintúgy nagyon élvezek. Nálunk az esetek 60-70%a azonnal megoldódik, így a pozitív visszacsatolás is azonnali, nem hetek, hónapok múlva derül ki, hogy gyógyult-e a helyzet vagy sem (de van ilyen is, éppen ezért olyan színes a mi munkánk). Az valami meseszép, mikor egy nagyon elhanyagolt szájat rendbe tesz az ember és onnantól kezdve a beteg is úgy áll hozzá, hogy jobban figyel, hiszen neki kellett végig szenvednie n+1 vizitet, esetleg fizetett is nem kevés pénzt, örvendetes, mikor látom a 180 fokos fordulatot és teljesen megváltozik az illető hozzáállása. Számomra egy dicséret 10000x többet ér a zsebbe dugott 10ezreseknél (én eleve nagyon paraszolvencia ellenes vagyok), a legjobb érzés a világon, mikor bejön vki azzal, hogy nagyon fél és úgy válunk el, hogy imádott idejárni és díjat kellene kapnom (ami azt illeti, már jött is polgármesteri dicséret kemény másfél év után). Az emberek nagy része nagyon cuki, én szeretek is velük beszélgetni, megismerni őket, csak sajnos erre a körzetes ellátásban nem mindig van lehetőség. Anyósom fogorvos, ő mondja mindig, hogy 40% pszichológia, 40% kézügyesség és 20% orvoslás a mi munkánk.

Igen.