Szerintetek szégyen az hogy a lányom megbukott 7-be? nem sikerült a 8-dik osztály.

Háttöö... Én szerencsére sosem kerültem ilyen helyzetbe, de azt tudnám mondani, hogy ha nagyon kínosan érezné magát; meg lelkileg megviselné ez a dolgok, tehát szégyenben érezné magát az osztálytársai előtt; meg hogy mit fognak szólni; akkor szerintem nagyon érdemes iskolát váltani. Lelkileg szerintem jó hatással lenne a gyerekre. Mert a régi osztálya látná, hogy melyik terembe mennek, de neki az eggyel alacsonyabb évfolyammal kell mennie órára; lehet,hogy kinevetnék,kicikiznék a többiek; még ha alaptalan is a félelme; tehát nem is olyan a társaság -az előző osztálya- tehát még akkoris rosszul érezné magát; amikor egymással szembe, két különböző terembe mennek a volt osztálytársaival.

De ezt egyébként szerintem a gyerek érzi, hogy tudná-e vállalni ezt; mert utána egy évvel később úgyis elballagnak a volt társai, és hogy tehát ő ezt a terhet el bírná-e viselni lelkileg. Tehát szerintem beszéld meg vele, kérdezd meg őt, mérlegeljetek minden szempontot, hogy most akkor mi lenne neki a jobb. Vagy ha esetleg megoldható, akkor egyévig legyen magántanuló; nem is kell feltétlenül hozzá tanár, nekem anno volt osztálytársam úgy csinálta, hogy magántanuló lett; hogy napközibe ment be, és akkor ott konzultált a tanárokkal, hogy mit kell megtanulnia; és akkor utána volt neki egy vizsga, és kész. 8. osztály félévtől lett magántanuló az az osztálytársam akkor.

De tehát szóval a lányoddal beszéld meg, hogy elviselné-e a lelke; hogyha ugyanabba az iskolába kéne járnia, csak eggyel alacsonyabb évfolyamra.

És ha azt mondja, hogy ő már nem bírja ki ezt az egy évet; vagy nem tudom, nálatok hanyadikban van ballagás; akkor át kell iratni másik iskolába; de ha viszont azt mondja, hogy okés, belefér, ő vállalja ezt; és inkább maradni szeretne, akkor maradjon. Itt tehát nagyon megértőnek kell lenni vele; és nagyon erősen figyelembe kell venni, hogy ő mit akar, és ő mit érez, és tehát érezve legyen a támogatás iránta a szüleitől.

A jelenlegi nevelési stílusod túl liberális, aminek sajnos ezek a következményei. Ha nem változtatsz sürgősen, akkor a helyzet csak rosszabb lesz.

Nem egyik pillanatról a másikra bukik meg egy gyerek. A bukás egy hosszú, egész éves folyamat.

"barmit mondtam neki üvöltözött velem"

Itt van a probléma gyökere. Nincs rendesen megnevelve a gyerek. Ha velem csinálta volna ezt olyan pofont kapott volna, hogy a fal adja a másikat. Szankcionálni kellett volna minden egyes rossz jegyet, amit kapott. Megvonni az elektronikai eszközöket (telefont, számítógépet). És addig vissza nem adni neki, amíg ki nem javítja a jegyeit. Igenis meg kell büntetni, ha nem végzi el a kötelességeit. Amint elkezd veled üvöltözni, visszabeszélni nyugodtan pofozd csak fel, abból majd megtanulja mit lehet és mit nem. Te pedig adj meg neki minden segítséget, ami ahhoz kell, hogy sikeresen vegye az akadályokat. Ha Te magad nem tudsz neki segíteni, akkor fizess neki magántanárt, aki felzárkóztatja.

Ez a számítógépelvételes dolog elektronikus oktatásnál nem biztos,hogy pontosan ellenőrizhető, ha meg mondjuk megkapná egy órára az internetet, amíg tanul, és utána lekapcsolja; vagy így random szúrópróbaszerűen rányitna, akkor az is stresszelné a gyereket; és tehát akkor lehet, hogy akkor szintén nemjó eredménnyel teljesítene. Hogy pl megkap két órát, azt mondja, hogy tanul, de közben végigjátsza az időt, aztán megint kér két óra internetet, de megint nem tanul, akkor megint kikönyörgi, hogy kapjon újabb két órát; tehát ilyenkor még az alap frusztráción túl is nehezebb helyzet lehet. Gyereknek is , szülőnek is; lehet,hogy a kijárási korlátozás miatt, amikor az volt, akkor még annyira hatékonyan se tudtak egymással kommunikálni az anya és a gyerek, mint máskor, általában. :S:S:S

Főleg akkor lehet rossz ez szerintem, ha emeletesházban laknak , és nincsen udvaruk, ahova el lehet vonulni, ilyen kis csupa zöld nyugalomszigete. Meg ott pl lehet kicsit jobban tudna tornázni is, stresszlevezető hatású, hogyha kicsit ugrál, nem kell kifulladásig;de szal tehát rossz, hogyha pl nincsen udvar sem. (én nemtom, itt van-e de szóval alapvetően jó, ha van udvar)