Ilyen tanulási sikersztori simán elképzelhető?

Őszintén szólva semmit nem jelent az, hogy az érettségi milyen lett.

Én a szakomra a jelenlegi egyetemre 2x se jutottam be, a második sikertelen felvételnél egy másik egyetemen kezdtem el ugyanezt a szakot, majd 1 év után átjelentkeztem ide, ahova nem jutottam be a felvételivel, mert az átvételi követelményeket viszont tudtam teljesíteni. DE van olyan csoporttársam, aki gyakorlatilag 2 évet csúszik, tehát akkor vették fel őt, amikor engem elsőre nem, és minden tárgyat UV-n tudott csak megcsinálni meg csak 2-esre, max 3-asra... ellenben vele nekem pedig rengeteg 4-esem és 5-ösöm van. Pedig őt felvették anno több mint 420 ponttal, míg én nem jutottam be a csak 400 pontommal. Ő sokkal jobb érettségit írt, az egyetemen mégsem tudott helytállni úgy, mint én, pedig a tárgyak követelménye és tananyaga nem változott ahhoz képest, mint amikor ő kezdett, sőt, csak nehezebbek lettek az évek során. És ez nem csak rá érvényes, hanem néhány olyan emberre is, akik mellett kezdtem az átjelentkezés évében, tehát évfolyamtársak. Ők is ilyen 420+-os pontszámokkal jutottak be, mégis csúsznak, tárgyat ismételnek, UV-val éppen átcsúsznak a tárgyakon.

Szóval simán teljesíthetsz jól, ha odateszed magad. DE ettől függetlenül az is lehet, hogy maradsz egy lusta disznó. Tőled függ.

Igen, ha bent vagy, akkor kaptál esélyt, hogy megcsináljad a szakot. Az rajtad áll, hogy fogsz-e élni vele.

Az onbizalmam pedig fokozatosan épült vissza nekem is, zh-ról zh-ra/vizsgarol vizsgára.

Sajnos ez nem olyan, hogy egyik pillanatról a másikra át tudja állítani az ember, hogy “márpedig van önbizalmam”. Idő kell hozzá.

Meg nekem az is sokat segített, hogy csak egy Neptun - kód voltam/sokat tárgynál még most is az vagyok. Nem kellett tartani a személyeskedéstől. Ha valami feladatban nem voltam biztos, akkor is le mertem írni, mert nem kellett attól tartanom, hogy majd jön azzal a tanárbácsi, hogy ejj de hülye vagy. Aztán a végén, ha nem is mindig max pontos, de pontot érő lett a megoldás, és megérte leírni.

Kedves kérdező, milyen szakon kezdesz majd?

Igen, simán elképzelhető, velem is ez történt.

Akiket jobban megpofoz az élet, könnyebben veszik az akadályokat és nagyobb a bizonyítási vágyuk. Szerintem ezért lehetséges.

Buktam egy évet a suliban, emiatt jobban elkezdtem hajtani, megerősödtem. Az első szakomat rövidítve végeztem el a bukás miatt, mesterképzésre mentem, utána a doktorira. Most oktató vagyok egyetemeken.

mintha magamat olvasnám

amúgy kibuktam mint a szar :D, szóval csak rajtad múlik

Sok minden miatt. De mondhatjuk a tanulást egy első faktornak. De nem azt számít, hogy mennyit tanultál gimiben. A gimiben senki se tanul, ezért gimi.

Az egyetemen többet KELL tanulni. Máshogy nem megy. Mindenkinek, az okosnak is és a butának is. Tehát ezt kell magadban elfogadnod. Nehéz hely a BME, de megéri, sok mindenre van lehetőséges, sok specializációval és király tárgyakkal.

pl. ezt elolvasod és azonnal leülsz tanulni. Januárig meg ki sem nyitod a GYK-t. (facebook és egyebeket is kell redukálni)

Erre a mentalitásra van szükséged. Én nem tudom, hogy menni fog-e neked. Te sem. Egy módon lehet megtudni, le kell ülni, meg kell csinálni. Minél inkább szokásoddá teszed annál jobban fog menni. Ennyi.

Sok sikert!