Mi baj van a tanári szakkal? (fizetésen kívül)

Mert a diákok xarba sem néznek!

És mert rengeteg az adminisztráció, ingyen túlóra stb.

Legyél csak magántanár, akkor talán nem mész rá idegileg....

A fentiek között még az a baj vele, hogy létezik.

De tényleg, semmi értelme a tanári szakoknak. Akik ilyen szakra mennek, szinte teljesen elvágják magukat mindenféle más lehetőségektől. Ha valaki egyetem mellett/után nem képzi magát a területen és elmegy tanárnak, akkor bele fog ragadni a környezetbe. Belefásul, lemarad és már beletörődik a sorsába, hogy monoton ugyanazt tanítja hosszú évekig, de általában élete végéig.

Az a baj, hogy egy tanár a legtöbb esetben csak tanár lesz, de nem fog elmenni dolgozni a tanított területén dolgozni versenyszférában, mert nem tud annyit, amit meg tud is, azt csak tanítani tudja, de művelni nem. Ezáltal hamar bele is unhat, ami a diákokon csattan.

Sokkal élhetőbb lenne ha úgy működnének a dolgok, mint Angliában például. Nincsenek tanári szakok, csak a kisiskolás tanároknak külön. De minden máshol ha tanár akarsz lenni, akkor elvégzel egy biológia alapképzést mondjuk (vagy infó, matek, science, angol stb), majd ha megvan a 3 éves képzés, utána csak egy +1 éves tanári képzésre kell elmenni (vagy 2 éves MA Education-re), de már mellette lehet tanítani.

Ez azért is jó, mert mindenki ugyanazt a piaci tudást kapja, sokan dolgoznak is benne egy jó pár évet, és utána mennek el tanítani. Ezért sokkal jobb az oktatás, mert mondjuk egy infótanár már mielőtt ide jött tanítani, előtte egy fél életet dolgozott programozóként mondjuk.

Magyarországon meg sokszor monotonon a tanár azt se tudja mit beszél, csak olvassa a dolgokat, még középsuliban is. (Egy szakgimis tanár haverom is mondjuk azzal menőzött, hogy ő sem érti a programozást, de tanítja, mert csak felolvassa a pp-t..) Így hogy várjuk el, hogy jó eredményt érjenek el a diákok?

Talán a tanárhiány is megoldódna, hisz egy csomó versenyszférát megunt vagy idősebb személy elmehet a nyugisabb éveire tanítani, és átadja mindazt amit ő úgy lát, hogy erre van most szükség, hisz ő tudja, mert egy életet ledolgozott benne, nem pedig csak a padban ülve tanulgatta majd tanítja..

Magyarországon meg sokan ha rendes alapképzésre mennek, nem lehetnek tanárok (max szakgimiben oktatók/óraadók). Pedig sokan átállnának, de nem tudnak.

Nem mintha az a pedagógiai anyag amiket leadnak tanárin nem lehetne pótoloandó mondjuk 2 félév alatt, ami után teljes értékű tanár lehetnél..

Sokkal egyszerűbb megoldások is léteznek, de mi szeretjük a bonyolult megoldásokat..

A tanárok a rendszer kiszolgálói és az a baj, hogy nem azt és úgy taníthatnak, amit-ahogy jónak látnak, hanem amit diktálnak nekik odaföntről.

Lásd a vasalódeszkás tesitanárt, hogy meghurcolták, pedig ő csak kreatív volt, de hát ugye az itt tilos.

És te ilyen rendszert akarsz kiszolgálni?!

Na, ne!

Kicsit egyet tudok érteni a #3 válaszolóval. Helyenként durva volt a tanárokra nézve amit írt, de a felvetése jogos. A tanárhiányt is megoldaná, ha nem lenne ez az idétlen rendszer, hogy csak osztatlan tanárival lehetsz tanár, hanem történész is elmehetne egy “gyorsatlpalóra”, és taníthatna történelmet, ahogy biológus biológiát, vegyész kémiát, informatikus informatikát, mérnök matek fizikát stb.

A kérdésre válaszolva konkrétan: a megbecsülés hiánya is baj, és az is, hogy igazából sok tanár valóban nem való a pályára, motiválatlan stb. Azt, hogy ezek okozói, vagy következményei egymásnak, és hogy mi minek a következménye, nagyon hosszasan lehetne elemezni.

Egy tanárunk mondott annak idején nekünk egy nagy igazságot, miszerint az a baj a tanári szakkal, hogy minden lexikális anyagot tanítanak a témában, csak azt nem tanítják meg, hogy hogyan kell tanítani. Emiatt van ennyi alkalmatlan tanár. Valóban legalább ennyire fontos lenne a nevelési módszerre annyi hangsúlyt fektetni, mint a lexikai részre, és ha jobb oktatás mellett jobb tanárok kerülnének ki az egyetemről, és magasabb fizetést kapnának, akkor talán nagyobb lelkesedéssel menne az oktatás, és jobban meg lenne becsülve a szakma is. Ez csak egy ötlet, aztán lehet nem oldaná meg a problémát teljesen.

Egyébként szép dolog a tanári szakma, a megítéléssel is baj van sok esetben. Ezt úgy kell felfogni, hogy valaki, aki tényleg komolyan gondolja, az gyakorlatilag arra szánja az életét, hogy fiatalokat készítsen fel a jövőre, akikből igyekszik kihozni a maximumot, meglátja az erősségét és gyengeségét a diáknak, ennek megfelelően bánva velük. Egy jó tanárnak egy jó iskolában igen is dicsőség és büszkeség lehet, ha a diákjai a legjobb egyetemre bekerülnek és orvosok, jogászok, mérnökök lesznek belőlük. Ez egy “verseny” is lehet köztük, hogy melyik iskola milyen színvonalú tanári gárdával dolgozik, és honnan hová jutnak az általuk tanított diákok.

Sajnos sokan úgy fogják fel az életüket, hogy az a fő céljuk, hogy jól érezzék magukat benne, s lehetőleg minél kevesebb erőfeszítéssel. Ha valaki így fogja fel az életét, akkor valóban nem érdemes tanárnak menni, mert elég sok erőfeszítés mellett sok potenciális kudarc és nehézség forrása és anyagilag sem túl kecsegtető szakma, különösen a pálya elején nem. Ez a választás tehát ebből az individualista szempontból egy rossz üzlet.

Én viszont úgy látom, hogy az életünk nem üzlet, hanem feladat. Azért vagyunk itt a Földön, hogy pozitív nyomot hagyjunk magunk után, hogy halálunk után mások azt mondhassák rólunk, hogy jó, hogy itt voltunk ezen a Földön. Ha valaki így fogja fel az életét, akkor a tanári pálya az egyik legjobb választás. Egy tanár pályája során több ezer fiatal lelkében, fejében hagyhat maradandó pozitív nyomot. Ez tehát hatalmas lehetőség arra, hogy az életed a világ egésze szempontjából értékes legyen, hogy öregkorodra azt mondhasd magadnak: értelmes feladatot teljesítettél az életeddel.