Csak én látom úgy, hogy azok az emberek akik az 50es,60as években vagy azelőtt voltak gyerekek nekik könnyebb volt a dolguk tanulás terén?

Igen, te. Itt az internet, minden ingyen a zsebedben, annyi tudás, amennyit csak akarsz! Nem panaszkodni kell, hanem megtanulni tanulni és brutál dolgokra használhatod az életed, elérhetsz igazi fejlődést és egyedül csak azon múlik, mennyit teszel bele! Mert elérhető, akárkik a szüleid, akárhol élsz, és akármid van. Tanulhatsz, ha akarsz, mert két kattintással előtted a megoldás.

Hol volt jó régen? Végeztél te már bármi fizikai munkát? Vagy azt hiszed abból áll, hogy szalonnát eszel kenyérrel az árnyékban? Keltél 4-kor? Feküdtél 10-kor? Hajolgattál 12 órát?

Apám az 50-es években volt gyerek. Általános után tanítoképzőbe ment. 4 év után érettségi, majd jött a képesítő év, az ötödik. Közben kollégista volt, 14 éves korátol. A nyarakat végigdolgozta otthon. 19 éves korátol dolgozott, mint taníto. Közben meghalt az apja, ő lett a családfenntarto (anyjuk nem dolgozott addig, ahogy a többi nő sem). Onnantol a 10 éves öccsét is ő tartotta el meg besegített a nevelésbe. Majd megnősült, elvitték katonának. Mjd munka és gyerek mellett beiratkozott a főiskolára, levelezőre. Közben még építkeztek is.

Tényleg olyan könnyű volt? Persze, volt az is, aki 14-16 évesen ment a földekre, vagy ment a gyárba és mondjuk 45 évig dolgozott 3 múszakban. Nem hiszem, hogy olyan jo volt.

Az anyukám az ötvenes években volt gyerek. Szeretett volna tovább tanulni, de nem mehetett, mert mennie kellett a földekre dolgozni.

Apukám egyetlen fiú lévén de sem vetette. Ott alap volt, hogy dolgozni kell.

Szóval van annak az éremnek másik oldala is.

Keveseknek volt olyan könnyű dolguk, ami egyáltalán a mai helyzethez hasonlítható. Apai nagyapám 1921-ben született. Francia nevelőnőjük volt, a családra külön szakács főzött és cseléd takarított/mosott. A Budavárban laktak a Levéltárhoz közel. Na nagyapám életét már össze lehet vetni egy mai élettel, mivel a gimnázium után a Műszaki Egyetemre járt, katonának se hívták be a világháború alatt, helyette mérnökként dolgozott Dániában. Ezeknek az úri fiúknak volt lehetőségük külföldre is menni tanulni.

Na ha Nagyapám életét összeveted a mai élettel, akkor azt találod, hogy még neki se volt könnyebb élete mint nekünk. Például nem fért hozzá a legjobb könyvekhez Amerikából, mint mi, az információk nem terjedtek olyan szélsebesen, mint ma az Interneten. Az életminőségük általában véve is sokkal szegényesebb volt, mint a miénk, a francia garmedám, a szakács meg cselédek ellenére. Például tudtad, hogy annak idején átlagosan 7-en aludtak egy helyiségben? Sokan a konyhában a padlón.

A társadalom nagy részének nem volt ilyen szerencséje. Másik oldali nagyszüleim Szatmár megyében nyomorogtak. Nagyanyám csak 6 elemit végzett, egyszerű szakmákat tanultak (szabó, cipész stb.) és fiatalon el kellett menniük dolgozni. 14 évesen már komolyan dolgoztak napi 10 órákat. A háborúba behívták az összes hadkötelest és a nagy részüket lemészárolták vagy megnyomorodott. Keserves élet volt.

A nagymamám az ötvenes években csak 8 általánost végzett, utána egyből elkezdett dolgozni (fizikai munkát) a mezőgazdaságban. Egyáltalán nem volt leányálom az élete, sokan laktak egy kis házban (4 testvére van) és mindenkitől el volt várva, hogy kivegye a részét a ház körüli munkákból (pl akkoriban egy egész nap volt szánva csak a kenyérsütésre, hetente egyszer sütöttek több hatalmas parasztkenyeret), gondozták az állatokat, növényeket, nevelték a gyerekeket. Alig várta, hogy elkerüljön onnan, 18 évesen kapott is az alkalmon és megházasodott. Utána egész életében kőkemény fizikai munkát végzett, olyasmi munkái voltak, amitől manapság egy férfi is összesz#rná magát, de özvegyen, 3 gyerekkel szorgalommal csinálta, mert muszáj volt, végzettség híján kénytelen volt elvállalni mindent, amit csak tudott.

Anyám a 80-as években jelentkezett orvosira. Hiába voltak jó eredményei, közölték vele, hogy protekció nélkül esélytelen, hogy felvegyék, ezért egészségügyi főiskolát végzett.

Én 4 éve jelentkeztem orvosira és szintén jó eredményekkel probléma nélkül felvettek, hiába nincs orvos (de még diplomás sem anyámon kívül) sem a családomban, sem a közelebbi ismerőseim között.