25 évesen még most sem tudom mit kellene tanulnom, dolgoznom mi az amiben jó lennék és amit szeretném. Hogy találhatnék rá az utamra?

A múltam röviden: Most kisbabával vagyok itthon, így nem az az első hogy karriert csináljak. De ha elképzelem magam a jövöben, nem tudom még azt se mi az amivel szivesen foglalkoznék. Leérettségiztem, elkezdtem az egyetemet, de rájöttem hogy abszolút nem azt szeretném tanulni (egészségügy volt) így abbahagytam. OKJs képzést végeztem el, pénzügy számvitel. Dolgoztam ügyintézőként, illetve küldöldön is, de semmi szakmába vágót. Van 2 nyelvvizsgám, most 3. nyelvből szeretnék, esetleg angol felsőfokút (ahhoz nem érzem magam felkészültnek egyelőre)

Én egy érdeklődö, segítőkész embernek tartom magam, aki ha olyan csinál amit szeret akkor szívet lelkét beleadja, és szeretem magam beleásni az adott témába. A szorgalmammal voltak gondok, amit nem szerettem arra nehezen vettem rá magam. A családomban mindenki diplomás, így én vagyok a lúzer fekete bárány aki még "lediplomázni se képes" és normális önálló keresettel rendelkezni sem. Holott mberileg nem hiszem hogy kevesebb lennék tőlük. Gyerek mellett is nagyon szeretnék felsőfokú végzettséget szerezni, és valóban olyan dologgal foglalkozni aminek értelmét látom. A pénzügyre ráállt az agyam, viszont nem az én világom hogy pl könyveljek egész életembe mert egészen biztosan kiégnék miatta. Ennél kreatívabb és elvontabb vagyok. Pszichologia érdekelne, (lehet többször kéne jelentkezni, érettségizni hogy felvegyenek a pontszamok miatt) vagy szívesen dolgoznék szociális területen is, (gyógypedagógia talán) segítenék másokon, hogy valóban úgy érezzem szerves része vagyok a társadalomnak, és a segítségemmel másokat viszek elöre. A gazdaságtudomány a pénzügy számvitel miatt jött szóba nálam. Meg tudom tanulni, de a halálomat éreztem a számoktól amikor pár napig csak számvitel óránk volt. Viszont viszonylag könnyen meg tudtam tanulni, másokhoz képest legalábbis. Egy gazdaságtudomány kar elvégzése esetén látok esélyt egy jobb fizetésre. A többi területen kevésbé. (Pszichológiában igen, de az sok-sok év lenne még)

Nyugtassatok meg hogy nem csak én vagyok ilyen szerencsétlen hogy 1 gyerekkel az életembe se tudom hogy mi az amiben jó lennék. Mások érettségi után rögtön mennek egyetemre és haladnak elöre az életbe. Szeretik amit csinálják, jól is keresnek (nyilvan vki igen vki nem)

Én sajnos nem találtam meg mi az amit a magaménak éreznék. És nem is szeretnék lemondani arról hogy olyan dolgot csináljak amiről azt gondolom arra születtem.