Voltatok már ilyen helyzetben egyetemen?

Volt veletek olyan, hogy egy adott szakon voltatok és szerettétek is de közbe nagyon sajnáltátok, hogy nem lehettetek másik szakon?

Főleg az érdekelne aki két (több) teljesen különböző szak iránt érdeklődött.

Például én btk-ra járok (fordító szak) és a btk-s szakom mellett más btk-s szak is érdekel de nagyon sajnálom, hogy nem lehetek orvos. Személyes érintettség miatt is (betegségek a családban) meg amúgy is egy ideje nyitottabb vagyok a természettudományok felé.

Az orvosi fel sem merült pályaválasztáskor, mert nem vágytam erre, nem voltam jó kémiából és fizikából (a számolások nem mentek), bioszból 4-es voltam általában.

Voltatok már úgy hogy egyetemen hiába szerettétek a szakotokat, hiányzott valami más? Hogy bizonyos lehetőségetek nincsenek meg?

Meg kicsit érdekes hogy elméletileg el tudnám képzelni, hogy mással is foglalkozzak de gyakorlatban nem biztos, hogy menne. Például szerintem olyan orvos lennék, aki mindent megtesz a betegeiért, minden nap reggeltől estig képes lennék kutatni a betegségek ellenszerét vagy kezelését, annyira motiválna a betegségek elleni győzelem. Ugyanakkor sajnos nem vagyok jó kémiából és vannak olyan területek az orvostudományban, amit nem biztos, hogy bírnék (a látványt vagy helyzetet).

Éreztetek már hasonlót?

Btk mellett/után TTK, ÁOK iránti érdeklődés? Vagy esetleg fordítva: BTK-ra kívánkozni egy teljesen más alapszak után.

Elmúltak a hiányérzeteitek vagy megmaradtak valamilyen szinten?

Azt még el is tudnám képzelni, hogy egy magyar, töri, filozófia vagy nyelvszakot megcsinál valaki másoddiplomának btk után de orvosi meg természettudomány szerintem nem valószínű.