Mennyire gyakori az olyan ember, aki 30-40 éves korában jön rá hogy tanulni akar?

A növérem annak idején általánost végzett, szakmát tanult, és abban dolgozott.

Közben elkezdett németül tanulni, mert érdekelte, letette a különbözö nyelvvizsgákat meg fordítói szakvizsgát.

Idöközben különbözö betegségek miatt a szakmájában nem dolgozhatott, és fordításokból élt.

Aztán 52 évesen (NEM ELÍRÁS!) levelezön letette az érettségit, utána pedig beiratkozott egyetemre germanisztikára és megszerezte a diplomáját.

Ebben a hónapban töltöm a 47-et. Jelenleg harmadéves gépészmérnök hallgató vagyok, ez lesz az első diplomám.

2001-ben (28 évesen) érettségiztem, szintén levelezőn.

A korosztályomban annyira nem gyakori, talán hárman vagyunk az egész évfolyamon, 30-40 közt azért vannak többen is. Általában 28-35 közöttiek vannak nálunk a legtöbben.

Igen, nehéz visszazökkenni. De: 48 évesen diplomám lesz. A nyugdíjig még hátra lesz 17 évem. Nem mindegy, azt milyen munkával töltöm.

Nehezebben tanulok, mint a fiatalok, de könnyebben kiszűröm a lényeget.

És lehet, közhelynek tűnik, de tényleg minden megtanulható. Csak kell a motiváció.

Előfordul.

Nekem ugyan van diplomám, mégis másfél évtized kihagyás után jött rám újra a tanulhatnék.

Nehezebb, az biztos. Nem marad meg úgy az ember fejében az anyag.

Viszont mások a célok. Ilyenkor az ember már "valamiért" tanul, nem pusztán azért, mert kell (kötelező, vagy mertanyámékaztmondták).

Én speciel most ezt szeretném tényleg jól csinálni :)