Jogi egyetemi diplomám van, felsőfokon beszélek angolul. Hogyan szerezhetek a leggyorsabban angoltanári képzettséget?

Nem vagyok pedagógus, de dolgoztam két középiskolában és egy felnőtt képzéssel foglalkozó cégnél. Soha többet! Nagyon idegőrlő munka, pedig én egy megfontolt, nyugodt ember vagyok. Nagyon jól kijövök az emberekkel, beleértve a fiatalokat, gyerekeket, de valahogy az oktatásban mindenki stresszel, kortól függetlenül, ha a padban kell ülnie. Idős pedagógus kolléga, akitől sokat tanultam, mindig mondogatta, a legtöbb embert megviseli idegileg, ha irányítani, befolyásolni akarják. Szinte a úgy érzik korlátozva vannak, tehát stresszként élik meg a tanítást. Ki jobba, ki rosszabbul viseli mindezt a terelgetést. A megfelelési kényszer, az újabb és újabb megmérettetés még jobban fokozza ezt az idegi őrlődést. A tanár - diák viszony folyamatos dominanciaharc. (filmekben úgy fogalmazzák meg ezt leegyszerűsítve: állandó farok összemérés)

A tanulni vágyó, ill. a tanulás fontosságát megértő diákokkal még nincs is nagy probléma, de mindig van 10-15 százalék, akik utálják mindezt, és mindig van 1-2 akik kegyetlenül hadakoznak az oktatás ellen. Ha meg szakad a tanár, akkor sem tud megfelelni minden tanulónak. Még felnőtt képzésnél is a diákok fele, harmada utálja az embert, hiszen alapból nem érzik szimpatikusnak. Az órák egy része avval megy el, hogy próbálja ezeket az embereket valamilyen módon meggyőzni, megnyerni a tanár.

Tulajdonképp, az oktatás, a tananyag átadása csak fele a tanításnak, a többi egyfajta pszichológiai játék.

Még egy megjegyzés, a diákok, tanulók meggyőzőse mellett még ott van a kollégák és a vezetők meggyőzése, ami szintén kegyetlenül nehéz. Állami iskolában a munkaerőhiány, a pénzhiány, sőt a politika is állandó stresszforrás. Magániskolában pedig a profitorientáltság nyomja rá a bélyegét az egészre.

Csatlakozom az előttem szólókhoz, a jogi diplomát próbáld hasznosítani inkább!

Értem én, hogy a jogot megtanultad, letudtad, majd beleszerettél a nyelvtanulásba, ami egyfajta szórakozássá vált számodra. Úgy érzed ebben jó vagy, könnyen megy számodra, míg a jogi pálya bonyolultnak tűnik a nyelvoktatáshoz képest. De hidd el, egyik sem könnyű!

Nekem van négy szakmám, mindegyiknek megvan a maga szépsége, árnyoldala egyaránt. 45 évesen értük el nejemmel, hogy kicsit kiszálljunk a mókuskerékből és önállóan próbáljuk fenntartani magunkat a saját ritmusunk szerint. Lassan 50 évesek leszünk és mostanra érett be a munkánk, tehát kicsit hátradőlhetünk néha. Imádjuk, hogy nincs főnökünk, mi osszuk be az időnket, könnyen teremtünk szabadnapot magunknak, amit gyerekeink is nagyon élveznek. /Itthon dolgozva, néha azt sem tudom, milyen nap van, de nem is nagyon izgat. :) Most is itt ülök 11 órakor és a GYIK-re írogatok. :) /

Manapság már csak négy diákom van, akik örömmel hallgatnak, legtöbb esetben megfogadják tanácsaimat, sőt, rajongásig imádnak. A két fiam és a két lányom. Tavasszal pedig jön az első unokám! :-D