Ha pszichológus (főleg iskolai/gyerek pszichológus) vagy óvónő szeretnék majd lenni melyek azok a tantárgyak amelyeket keményebben kéne tanulnom illetve amelyekből a legjobb eredményt kellene elérnem?

Óvodapedagógus szak: mint a legtöbb szakon, véleményem szerint itt sem a reális fontossági sorrend dominál, hanem politikai érdekek, hatalmi érdekek (most nem erre térnék ki). Tehát nem minden fontos tárgyról mondható el, hogy elegendő időt, felkészülési lehetőséget adnának, vagy bármiféle érzelmi-intellektuális támogatást főiskolán, ellenben számos, oda nem való tárgyat erőltetnek (pl anatómia tantárgy; vagy pl a furulyázást relatíve magas szinten várják el, holott annak kiegészítő jelentősége van a zenei nevelésben, meglátásom szerint, hanyagolva a hangszerek alternatív választhatóságát a leendő pedagógus részéről.)

Tehát sajnos / nem sajnos, reálisan és részben irreálisan ovped szakra jelentkezés előtt erősen javaslom furulyázni tanulnod.

Ezen felül nem árt legalább egy alapvető testi kondíció, mivel a kisgyermekek számára a mozgás döntő jelentőségű, áttételesen az értelmi- és érzelmi fejlődésükre nézve is. Továbbá -mind általában a felsőoktatásban- "s.gg kell" a tanuláshoz, azaz feleslegesen sok elmélet, görnyedve a szakkönyvek garmadája előtt.

A felvételi könnyű szokott lenni bár, azonban az első félév nálunk szórás volt (mint sok más szakon jellemző). Értelmetlen dolgokkal "szivatják" az elsőshallgatókkal úgy, mint pl több ezer oldal felnőtt irodalom memorizálása (gyermekkori témákról), vagy pl anatómia tantárgy, száraz pedagógia elmélet, és egyéb nyalánkságok.

Aminek igazán értelme van ovped szakon, azok a pszichológia elmélete, persze ha van érzéked hozzá, és látod, érzékeled a gyakorlatban, és helyzetre tudod igazítani az elméletet az alkalmazás/gyakorlat során. Továbbá nyilván a kisgyermekszeretet és türelem hozzájuk, bár ez evidens.