Az orvosi egyetemeken miért nincs felvételi elbeszélgetés? Nagyon nem ártana.

#50

Igen, mesélte, hogy ez a vizsga, de neki megengedték, hogy ne kelljen a tetemnél. Nekem is fura volt, de ismerve őt ilyeneket biztos nem csinálna meg. :D

Szerinted ezen a szóbeli elbeszélgetésen olyan nehéz lenne a jelentkezőknek a szép, jó, megértő, mézes-mázas formájukat mutatni?...És ha még valaki tényleg is ilyen, nem biztos hogy az egyetem végére is ilyen maradva, ugyanígy fordítva. Az ember változik évek alatt...

És igen vannak olyan ágazatok ahol nem kell a betegekkel kommunikálni és találkozni...attól még a munkáját nagyon is jól elvégezheti, szóval nagy veszteség lenne ha ezen a szóbeli elbeszélgetésen kiszórnák.

Pár orvos alapján mondasz itt véleményt mindenki felett, hidd el az orvosoknak is nagy türelem kell a sok beteghez, akik egyfolytában értetlenkednek, nem tartják be az utasításokat és pl. egy 140 kilós cukros beteg csodát vár egy konzultáció után amikor egy fél órát nem képes egy nap sétálni...akkor is az orvos a hibás.

És nyugi öreg kell gondolkodni, nagyon is. Lehet nem úgy mint egy mérnöknek de harmadévtől már nagyon nem csak magolás van...

Megnéznélek, hogy Te hogyan reagálná amikor már a 20. értetlen pácienst látod el sorjában, aki fittyet hányt az addigi utasításaidra és egyből csodát vár, lekezel, beszól...

Az orvosok is emberek, ki lehet hozni őket a sodrukból...

Amúgy meg ha 10+ orvos ilyen volt veled nem lehet hogy neked kéne a stílusodon változtatni? Nem hiszem el hogy az a 10+ mind ilyen hülye, lekezelő, 0 empátiával bíró szar szakember lenne...

"Aki alkalmatlan arra, hogy empátiával, türelemmel legyen és 8 általánossal rendelkező embernek is megnyugtatóan elmagyarázza a dolgokat, azt ki kell szűrni."

Orvostanhallgató vagyok, szerintem semmi értelme nem lenne a felvételi elbeszélgetésnek. Először is külön kellene választani, hogy mi a problémád. Emberség hiányáról panaszkodsz, de a következő kommentedben már az orvosok szakmai hozzáértését kritizálod. Egy 18 éves, frissen érettségizett gyerek teljesen irreálisan látja az orvosi pályát, fogalma nincs az egészről, hacsak nem orvos az egész családja, ami manapság azért nem annyira jellemző. Nyilván mindenki úgy megy oda, hogy majd ő lesz az, aki minden beteget meggyógyít, mindig kifogástalan stílussal és szakértelemmel fogja ellátni a betegeket. Ez tart mindenkinél kb addig, ameddig nem kell napi szinten valódi kórházban, valódi betegekkel találkoznia. Elképzelés szintjén még működik a dolog, de a valóságban a legtürelmesebb, legempatikusabb embernek is időnként kinyílik a bicska a zsebében, amikor naponta azzal szembesül, hogy mondjuk a hozzátartozók okoskodnak, megkérdőjelezik a szaktudását, közli vele a betege, hogy amúgy a sógora orvos és szerinte másképp kellene kezelni a betegségét, fél órája meséli az életét anamnézis felvételekor, miközben neked már 15 perce máshol kellene lenned, a nagymama becsempészi a cukorbeteg kisunokának a kórházba a csokitortát, mert beteg és gyenge szegény, a beteg véletlenül sem szedi a gyógyszerét és nem követi az előírt diétát, majd téged hibáztat az állapota romlásáért, a 25 fős cigánycsalád veszekszik, mert nem engedik be mindannyiukat egyszerre a 2 fős kórterembe látogatni, stb stb. Nyilván nem kell bunkónak vagy embertelennek lenni, de mindenképpen szükséges a határozottság és a konfliktusok megfelelő módon történő kezelése (amibe szerintem az is beletartozik, ha időnként beleáll az ember a dologba, ha jogosnak érzi). Nyilván a beteg nyűgös, fáradt, türelmetlen, fájdalmai vannak és a hozzátartozó aggódik, ideges és a legjobbat szeretné a beteg rokonának, ezért nem feltétlenül úgy reagál bizonyos dolgokra, ahogy azt tiszta fejjel tenné és másképp éli meg, ha az orvos esetleg határozottabb stílusban igyekszik helyre tenni.

Ha pedig a szakmai tudást kifogásolod, akkor nem tudom, hogy gondoltad, hogy egy felvételi elbeszélgetés során, érettségi után már előre tudják, hogy az illető nem lesz jó szakember 10+ év múlva.