Egyedül én nem élvezem az Erasmus félévet?
Németországban vagyok Erasmuson. Depressziósnak érzem magam, egyszerűen annyit vagyok egyedül. Itteni barátságot nem sikerült kötnöm.
Kevesen vagyunk az egyetemen külföldiek, főleg brazil diákok, akik leginkább egymást között vannak. Havi egyszeri kirándulásokon kívül nem is látom őket. 0 magyar. A karra, ahova járok, összvissz hárman vagyunk külföldi diákok. Jóban vagyunk, de barátságnak nem mondanám, csak együtt ülünk órákon és segítsük egymást.
A német diákok egyáltalán nem nyitnak egyikünk felé sem, mosolyognak persze ránk, de ennyi.
Egy kis városban lévő mérnöki főiskolára járok, szóval mindenkinek elég sok dolga van, és bulik se nagyon vannak. E
A kollégium, ahol lakom, inkább egy társasház, ketten vagyunk egy apartmanban. A lakótársam német, totál más világ, mint én, így a hello-n kívül nem szoktunk beszélni.
Persze az jó, hogy itt tanulhatok, a tanárok kedvesek és segítőkészek, illetve megismerhetem Németországot, de ez lassan felőröl és csak számolom a napokat, hogy mikor mehetek végre haza.
Mindenhol azt olvastam, hogy az Erasmus félév "hú, de szuperjó volt!!!", de negatív véleményt sehol. Velem van a baj?
válasza:Én ismerem magam annyira, hogy nem jelentkeztem hasonlóra se, mivel nehezen bontakozom ki, nem tudok barátkozni. Most is a nagyszájú, fennhangon ordító középszerű csaj megy külföldre, ...menjen leszrom, csak épp nem érdemli meg, de látod róla tudom, hogy jól fogja magát érezni.
Mondhatnám, hogy bírd ki, meg próbáld belőle kihozni a maxot, de addig is jó lenne, ha egy kicsit fel tudnál töltődni. Nem tudsz hazajönni mondjuk 1 hétre? Vagy ott elmenni mondjuk hétvégére egy hotelbe pancsolni, masszázsra (bár az emberi kapcsolatot semmi nem pótolhatja)?
Teljesen át tudom érezni a helyzeted,hasonló helyzetben én fogtam magam, aztán hazajöttem, azokhoz, akiket szeretek. Beszélgettünk, nevetgéltünk, ettünk, feltöltöttek, aztán visszavittek. Rögtön új szemmel indultam neki a küzdelemnek.
válasza: válasza:Köszi a válaszokat! Azóta nagyon jót tett nekem, hogy hazamentem karácsony-szilveszter-január elejére.
Gyakorlatilag a hónap végén, vizsgák után megyek egyből haza, ha minden jól megy ~20 nap múlva. Így most már nem úgy tekintek az itteni tartózkodásomra, mint egy száműzetésre, hanem csak simán úgy, hogy 20 nap múlva folytathatom az életemet és lezárhatom ezt a történetet.
Fura volt, mert otthon mindenki kérdezgetett, de főleg a jó tapasztalatokról meséltem.
Nagyon nehéz volt visszatérni még ide, de már csak vizsgáznom kell valahogy és ágyő.
Még nem tudom, hogy ajánlani fogom-e azt, hogy jöjjenek ide az emberek. Az Erasmus-félévet mindenképpen, csak Németországban, vagyis inkább ebben a helyben nem vagyok biztos.
Sokkal jobb lett volna, ha valakivel párban jöttem volna, vagy akár még többen. Szerintem ez mindenhova érvényes egyébként. Aki teheti, beszélje meg az évfolyamtársaival, hogy együtt menjenek. :)
Kedves kérdezőnek üzenem, hogy Bajorországban vagyok.
válasza: válasza:Szia én franciaországban vagyok és én se élvezem. Tudom hogy az én hibám de nem is észültem fel az otthoni tnárokkal nem beszéltem úgyhogy nem valoszinu hogy az otthoni tárgyakat tudom teljesíteni így borítékolható lenne a csúszás.
Az meg szerintem tök rossz érzés, hogy csak azért szenvedek a tanulással, hogy ne kelljen visszafizetnem az ösztöndíjat. Otthon lenne munkám, barátnőm meg minden tök rendben van az életem de kijöttem átgondolatlanul, kalandvágyból.
Haza fogok menni és visszafizetem az ösztöndíjat néhány nap múlva mert ennek nem látom értelmét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!