Egyfolytában szorongok a továbbtanulás miatt, már hónapok óta és nem tudom hogy lendüljek ezen túl?

Szóval az a helyzet hogy már harmadéves egyetemista vagyok, alapszakon, ez lesz a 6. félévem. Lesz még egy félév szakmai gyakom és azzal gyakorlatilag (persze ha minden jól megy) végzek az alapképzéssel.

Mindig is akartam mesterre menni, ez most is így van. Azonban azzal kapcsolatban rengeteget szorongok hogy hol is tanuljak tovább.

Egy vidéki nagyvárosban élek, éltem mindig is, ide járok egyetemre így itthon lakom még a családommal akikkel nagyon jól kijövök.

Igazából 15 éves korom óta izgat a gondolat hogy a mestert Bécsben végezzem. De most hogy közeledek ahhoz hogy majd erről döntenem kell, vagyis még idén mert idén kell leadni majd a jelentkezéseket egyre inkább stresszelek, idegeskedem és már nem is tudom mit akarok.

Ez a bécsi dolog azt gondolom nagyon jó lehetőség lenne arra hogy kiszakadjak az itthoni környezetből, világot lássak és bár most sem tartom magam önállótlannak de az biztos hogy ebből a szempontból is sokat számítana.

Azonban egyre többet gondolok arra hogy itt van mindenkim, a családom, az összes barátom, ismerősök, mindenki és minden amit szeretek. Bár az is igaz hogy mivel munka errefelé nem sok van, ki tudja ki hol lesz x év múlva, mégis ha arra gondolok hogy "itt hagyok mindent és mindenkit" megijedek.

Viszont mindig is imádtam Ausztriát, Bécset pláne, jó vagyok nyelvekből, szeretem amit tanulok és azt gondolom ez egy hatalmas lehetőség lenne és sokat dobhatna a karrieremen, ha jól alakulnának a dolgaim.

Szóval hónapok óta, vagy lassan egy éve már szinte minden este úgy alszom el hogy erre gondolok és szorongok.

Nem tudom mit akarok, nem tudom hol akarok lenni és nem tudom hogy hogyan segítsek ezen a szorongáson.

Azt is tudom hogy ha ott esetleg elvégeznék egy mestert akkor utána még hazajöhetek ha akarok, de valahogy nem tudom elképzelni hogy akkor majd visszavágyjak vagy akár a józan eszem visszavezetne.

Arra is sokat gondolok, hogy ha majd odajutok hogy családom lesz (ha lesz persze) akkor viszont nem lenne jó távol lenni anyumtól, a testvéremtől (meg úgy amúgyse persze) hiszen az szerintem legalábbis egy jó dolog ha a család közel van.

Anyum nagyon fiatalon átkerült ide az ország másik végébe, ő azóta egy évben 3-4x látja az édesanyját és a testvérét és látom, hogy hiába a kapcsolattartás de eltávolodtak és nem csak fizikailag, de ezen az a 300 km sem segít.

Szóval (sajnálom ha zavarosan írtam le) szorongok aközött hogy hol képzelem el a jövőm, szorongok attól hogy erről nemsokára döntenem kell, szorongok mert nem tudom hogy mit akarok.

Szeretném ha megmaradna a mostani baráti köröm és lennének még újak, szeretnék jó karriert, szeretnék majd saját családot, de a mostanitól sem lennék szívesen távol, de hajt a kíváncsiság más iránt.