Milyenek a külföldi elitegyetemek a magyarokhoz képest? Vagy a sima külföldiekhez képest

Az általad említett magyar egyetemeket ne is említsük az Oxbridge-el. De ne csak azzal. A legjobb magyar egyetem is teljesen átlagosnak mondható világviszonyokat nézve.

Egyébként közel sem biztos, hogy egy külföldi egyetem nehezebb a magyarnál. Sőt, talán könnyebb is. Hogy miért? Mert minden sokkal gyakorlatiasabb, és kevesebb a tölteléktárgy külföldön, valamint szívózás helyett segítenek. Sőt, az sem gyakori Angliában például, hogy hetente 3 napokat kell bejárj, mert sokkal inkább arra koncentrálnak, hogy magad tanuld meg otthon a dolgokat, ezzel egy kis önállóságot is tanulva. Nincsen 1 félévben 20 féle atomjaira bontott tantárgyad, hanem mondjuk csak 3-4, de azok nem tárgyak, hanem module-ok, amik több témakört is magukba foglalnak, de ez vizsgaidőszakban sokkal átláthatóbb lesz miatta.

Egyébként külföldön nagyon gyakori, hogy olyanok tanítanak az egyetemen, akik 20-30 esetleg 40 évet is lehúztak munkásként azon a pályán amit tanítanak.

Míg Magyarországon nagy valószínűséggel egy olyan tanít téged, aki egész életében csak a padot koptatta, meg "kutatgatott" PhD közben is. De mellette soha az életben nem dolgozott abban amit tanul. Így mégis mit várhat tőle az ember? Szimplán csak elméletet adhat át neked, hisz nem élte át, milyen egy sima diplomával menni felfele, úgy hogy a donkey munkával kezdesz.

Míg külföldön az emberek legtöbbje a versenyszférából megy át az oktatásba, mert nyugisabb éveket akarnak közeledve a nyugdíjhoz. Így ők nyilván sokkal gyakorlatiasabban is oktatnak.

Egyébként ha az angol oktatási rendszert hasonlítjuk a magyarhoz, akkor úgy írnám le, hogy sokkal nyugisabb, gyakorlatiasabb és stresszmentesebb itt kint az egyetemista élet. És munkára készen diplomázol. Nekem például az utolsó félévem gyakorlat lesz, de mellette olyan óráim lesznek, amik felkészítenek a munkavállalásra, és hogy miként figyeljenek fel rád a munkáltatók.

Én a választ a kutatásban keresném főleg.

A top 10 (de bővíthetjük ezt top 30-ra is)

kutató egyetemek. Vagyis az MSc és PhD képzés nagyon minőségi.

Nem a BSc képzésben van a fő hangsúly.

Nem feltétlen az elméletben van a hangsúly. Azt itthon is megkapod.

Igen, nincsenek kis apró tárgyak (jó van ilyen is néhány), hanem kevesebb hosszabb tárgy van. Ennek velejárója egyébként, hogy több téma megtalálható több tárgyban. (Például a spektroszkópia vagy a Maxwell-egyenlete többször előfordulnak.)

Ezeken a helyeken konkrétan azt kutatod, amit szeretnél. Ez lehet egy kisebb rész vagy egy nagyobb téma akár.

MSc-re meg PhD-re eleve azok járnak, akiknek már eleve van egy alaptudása.

Igazából ETH Zürichre még simán be is lehet jutni Bsc-re, mivel nem kérnek túl sok mindent, versenyeredményt, ajánlólevelet, ilyesmit. Szóval ott megéri elkezdeni. De Oxbridge-re is jobb a felvételi arány, mint az amcsi vetélytársaknál.

Igazából a gyakorlat-kutatás, amit kiemelnék. De az elmélet sem elhanyagolható. De utóbbit magadtól is fel tudod szedni.

Meg mivel MSc-n és PhD-n a diákok pézügyileg teljes segítséget kapnak, így jobban tudnak fókuszálni, amire kell. Ez is egy nagy segítség.

Ha tudsz angolul és tényleg érdekel a téma, youtube-on találsz jó néhány vloggert Cambridge-ből/Oxfordból.

A tudás legfeljebb annyival lehet több, hogy világszinten elismert oktatóktól hallják a diákok az előadást, meg ezek az egyetemek eléggé megszűrik, hogy kiket vesznek fel, ezáltal a légkör is egészen más.

Cambridge-ről tudom, hogy (legalábbis bizonyos szakokon) év végi vizsgák értékelésekor az adott évfolyam diákjainak a teljesítményét vetik össze egymással és mondjuk a legjobb 20% ötöst kap (ott first, 2.1 és 2.2 meg third van, de ezek kábé az 5-4-3 kategória), aztán x% kaphat 4-est. Szóval nem az van, hogy 80%-tól 5-ös, mert ha a felső 20%-nak például 85%, akkor a többiek, akik nem értek ezt el, már csak négyest kaphatnak. Szóval nem annyira a nehézségről szól, inkább igazságtalanságról.

Oxbridge-ben az intenzitás is egész kemény, 8 hétből áll egy term (és 3 van összesen, az utolsó term második felében vannak a vizsgák). Valamint heti szinten kell több esszét megírni, ami elég kimerítő lehet.

#4 Az a relatív osztályzás. Amerikában elég gyakori ez a fajta osztályzásmód. Van hogy 50%-ot érsz el egy vizsgán, de mégis megkaptad az A-t, mert benne voltál a felső 20%-ban. Egyébként magam sem tudom, hogy mennyivel jobb/rosszabb vagy igazságosabb ez a mód. De ha valami olyat kérnek a vizsgában amit az oktató valamiért nem adott le, akkor ez kibukik és mindenki rossz százalékot kap, de a jegy attól függetlenül még lehet jó.

Ja és lenne egy kérdésem. Az általad említett egyetemen tanultál? És 1 év, 3 trimeszterből állt, vagyis összesen 24 hétből?

Azt hittem ott többet járnak be. Nálunk például (Szintén Anglia), 2x15 hétből áll egy tanév.