Tanárként természetes, hogy aggódom, hogy a tanulóim a vizsgán jól szerepeljenek?

Gimis tanár vagy?

Egyébként valamilyen szinten természetes. Én azt élném meg rosszul, ha az egyébként szorgalmas diák, akin látom, hogy nagyon készül, tanul, mindezek ellenére rosszul szerepel. A lustákkal nem tudsz mit tenni .

Szia!

Szerintem az a jó, ha egy bizonyos, normál szinten "aggódsz" a tanulókért. Igen, még felnőttoktatásban is.

Abban az állami iskolában, ahol tanítottam egy ideig, az akkori igazgató mindig azt mondta, hogy: a tanuló teljesítménye a tanárt is nagyban minősíti. Volt rá példa, hogy az általam tanított csoportban meg kellett buktatnom 2 gyereket a 18-ból. Ugyanakkor 5 jeles tanuló is volt ugyanabban a csoportomban. A többi a két szélsőség között szóródva.

De az igazgató a 2 megbuktatott diákból indult ki és azt mondta, hogy az az én hibám, és azzal nagyban rontottam az iskola átlagát. Szálljak magamba, mert....és ekkor ismét elhangzott a szokásos sablonszövege: "a tanuló teljesítménye a tanárt is nagyban minősíti. Ha a tanuló rosszul szerepel, az azt jelenti, a tanár nem tanította meg."

Na, én ettől nem akartam kikészülni, így váltottam.

Persze, amikor közöltem vele, hogy elmegyek, érdekes módon más lett a hangneme és hogy valójában félreértettem őt.

Teljesen természetes!

10 évig készítettem fel vizsgákra OKJ-s csoportokat, talán én is jobban stresszeltem az írásbeli előtt, mint ők... azon persze kiakadtam én is, amikor olyat nem tudtak, amit tanultunk...:)