Az ELTE kínai és japán szakán (keleti nyelvek és kultúrák) hogyan működik maga a nyelvoktatás?

Alapvetően azt mondanám, a többi ELTE-s nyelvi szakhoz viszonyítva lényegesen jobb. Mindkét szakon iszonyatos a tempó, és hatalmas anyagot kell megtanulni nagyon rövid idő alatt, ami során a fél társaság biztosan kihullik/megbukik/csúszik, de a tanárok aranyosak, segítőkészek, és az órák is hasznosan telnek, aktív munkával :) na meg a Távkelet már csak olyan, hogy összetart a csapat, és ez is segít :D

Kínai (csak erről tudok konkrétabban nyilatkozni):

Heti 6 × 45 perc, ez konkrétan 3 másfél órás alkalom. Ebből kettőt kínai anyanyelvi tanár tart, egyet pedig egy magyar tanár. Van egy könyv, New Practicle Chinese Reader, ebből tanítanak, amit igazából szidni szoktak, de szerintem nem olyan vészes. (igaz, az első leckék egyikében, amikor életedben először találkozol közelről kínai írásjeggyel, megtanítják veled a 餐-t, csak hogy már az elején összeszɑrd magad :D és csak a 35410. leckében tanulsz meg ilyen alap szavakat, hogy éhes, szomjas, fáradt... Na mindegy, vannak hiányosságai)

Eleinte mindig sormintákat kell leadni a kínai írásjegyekből, és ezeket nagyon szigorúan ellenőrzik és pontozzák, mert ugye nem mindegy, milyen szögben, milyen irányban, milyen sorrendben húzod a vonásokat. MINDEN órán valami kis dolgozat, a kínaiaknál általában diktésön (diktálás, vagyis ő mondja a szavakat/mondatokat, neked meg le kell írni kínai írásjegyekkel), vagy később fogalmazás, a magyaroknál meg szódolgozat. Van negyedéves ZH és félév végi ZH, ez utóbbi pedig egy szóbeli vizsgát is tartalmaz, ami egyébként nagyon baba, nem kell tőle félni :) Az órákon nagyon rámennek a szóbeli nyelvre, folyamatosan mondják kínaiul a szöveget, beszéltetnek mindenkit, addig várunk, amíg a delikvens ki nem présel magából egy választ :D kellemetlen, és kemény munka van vele, sok hibás, félresikerült mondat és röhögés, de ezt egyszerűen muszáj így, különben soha nem fog menni. És ez a jó a kínai szakon, hogy rákényszerítenek, hogy beszélj.

1. év végén pedig nyelvi alapvizsga, ami magába foglal egy írásbelit, egy magnóhallgatási feladatot, és egy szóbelit.

Igazából az a lényeg, hogy ha szorgalmasan tanulsz, és minden órára készülsz – tényleg minden órára –, akkor a hároméves képzés végére el fogsz érni egy nagyon jó szintet kínaiból, egy felsőfokú nyelvtudást megközelítő szintet. (Bár maguk a tanárok is azt vallják, hogy ez lehetetlen, és hogy mindenképp ki kell menni Kínába közben. Erre nagyon-nagyon jó ösztöndíjak vannak, gyakorlatilag ha leteszed a HSK3-as nyelvvizsgát, amit már másfél év után meg lehet csinálni, úgy vágja hozzád a Konfuciusz Intézet az egyéves kínai ösztöndíjakat :D) Jó-jó, azért nem ingyen adják, de fényévekkel könnyebb Kínába kijutni, mint például Japánba.

Na és most térjünk át a japánra:

Genki c. tankönyvből folyik az oktatás, a japán tanárok közül van, aki jól tud magyarul, és van, aki viszont semmilyen nyelven nem beszél japánon kívül, ráadásul hadar is :') ami meg azért jó, mert ugyanúgy mint a kínai esetében, muszáj hogy szokja a füled, hogy rá legyél kényszerítve a japánra, csak azt használhatod.

A tempó ott is brutálisan gyors, és elképesztően sokat kell tanulni, ha jól tudom, már az első órán megtanítják az összes hiraganát, a következőn meg a katakanát, amiket utána úgy kezelnek, mintha tökéletesen tudnád (tudjad is! :D), és úgy mennek tovább harmadik órán már az egyszerűbb kanji-kra. Utána ha jól emlékszem (nem jártam japán nyelvórákra az ELTE-n sosem, csak ismerőseim beszámolóiból tudom ezeket), minden órán kanji-teszteket iratnak, félév végén ugyanúgy nagy ZH. Első év végén nyelvi alapvizsga (ez egyébként minden nyelvszakon így van).

Harmadév végére a cél nyilván itt is a felsőfokú nyelvtudás lenne, de szerintem a japán esetében ez még inkább lehetetlenebb, mint a kínainál. Eleve a nyelv szerintem nehezebb, mert a kínaiban a nyelvtan triviális szintű, a japánban viszont nagyon komplex, az írásjegyekről nem is beszélve: míg a kínaiban egyetlen (max. 2 vagy extrém esetben 3) olvasata lehet egy írásjegynek, a japánban hiába látsz egy jól ismert kanji-t, csak tippelhetsz, hogyan kell kiolvasni, mert a 2-30 olvasat közül akármi lehet. (vannak írásjegyek, amiknek csak kettő van, viszont vannak olyanok is, aminek meg 20-30 is lehet)

Továbbá Japánba borzasztóan nehéz kijutni. Egy ösztöndíj megpályázásához eleve kell nyelvvizsga, aztán egy írásbeli vizsga, amiben már a kulturális ismereteidet is tesztelik, majd szóbeli nyelvi teszt, és ha minden megvan, akkor szóbeli elbeszélgetés, hogy miért szeretnél kimenni, mit szeretnél csinálni, stb. Szóbeli elbeszélgetésre pedig csak akkor hívnak be, ha megvan minden előírt védőoltásod, teljes vérkép, vizelet-, székletvizsgálat, tüdőszűrő, meg még a fene tudja, milyen egészségügyi papírok. Minden évben sokan megpályázzák, az elbeszélgetésre már jó, ha egy fél tucat ember eljut, és általában csak egy embert szoktak, néha kettőt akár. És várj... van olyan év, hogy SENKI nem kapja meg, mert egyik jelentkező sem nyerte el a japánok tetszését! :D

Anno egyébként én sem tudtam választani a kettő között, szóval úgymond kompromisszumot kötöttem magammal: elkezdtem japánt tanulni, és elhatároztam, hogy ha eljutok egy bizonyos szintre, utána megtanulok kínaiul is, és így is lett :)

De a kettőt is tanulhatod az ELTE-n párhuzamosan úgy, hogy az egyik a főszakod, a másik a minorszakod lesz. Nyelvoktatásban a kettő között semmiféle különbség nincs ugyanis még a minorszakon is ugyanúgy tenni kell nyelvi alapvizsgát, és ugyanazt követelik meg, mint a főszakosoktól. Egyedül annyi, hogy kulturális tárgyból kevesebb lesz a minoron.

Szerintem azt válaszd inkább, amelyik téged jobban vonz, jobban érdekel, vagy komolyabb terveid vannak olyan területen, ahol azt a nyelvet jobban tudnád hasznosítani; ha pedig egyáltalán nem tudsz dönteni, válaszd a kínait :D

Ha van még kérdésed, írj nyugodtan :)

"van olyan év, hogy SENKI nem kapja meg, mert egyik jelentkező sem nyerte el a japánok tetszését!"

Senki? Bocsánat, de ezek után nem is értem, miért nem inkább így hívják a japán tankönyvet...