Hazugságelemzéssel, testbeszéd elemzéssel és viselkedés elemzéssel szeretnék foglalkozni. Viszont nem tudom, hogy ezeket hol lehet profi szinten megtanulni. Egyáltalán itthon tanítják-e, kik és mik foglalkoznak ezzel a témával?

Nem hinném, hogy van ilyen képzés, ezt leginkább önképzés keretében tudod megvalósítani, tehát magadévá teszed a szakirodalmat, majd gyakorlatban is alkalmazod.

Az én személyes véleményem meg az, hogy alapvetően nagy általánosságokról van szó, illetve, ami meg tuti lenne az olyan, hogy nagy szakértelem nem kell hozzá.

Akkor ez kis ez meg az.

A helyzet a következő. Külföldön és itthon is vannak olyan cégek, amelyek ilyen jellegű képzéseket nyújtanak.

A kettő között azonban óriási különbségek vannak. Azaz mondjuk az USA-ban és nálunk.

Illetve további különbségek vannak, ha te mondjuk magán személyként tanulnál ilyesmit vagy egy nagyon klasz izgi állásban foglalkoznál ilyesmivel. Az utóbbi esetben, ugyan is a képzések részletei általában két oldalúan titkosak.

A testbeszéd tekintetében egy fiatal tudományterületről van szó, vannak húzó nevek 20-30 év kutatási tapasztalattal és az USA-ban ezeknek a kutatóknak a cégei, nagyon sok stratégiailag fontos megbízást kapnak és ilyen képzéseket tartanak.

Három nagyon fontos név van (persze több is) Ők Paul Ekman : [link]

Joe Navarro : [link]

Valamint Pamela Meyer :

[link]

Van még néhány fontos név.

De ez a 3 eléggé lényeges.

Na most ha külföldön keresel testbeszéd témakörében információkat, akkor bizony olyan cégeket fogsz találni akik egyben kutatnak is és a saját kutatásaikat használják.

Ő például egy prezentáció szakértő:

https://www.youtube.com/watch?v=VfE7aVa_mSo

https://www.youtube.com/watch?v=HP75K0j5WJs

És bizony jól látszik, hogy se nem az Allan Pease féle klaszikus testbeszéd vonal és nem is a Paul Ekman féle mikrogesztusos, ő a testbeszéden belül egy merőben más dologgal foglalkozik. Nyilván ebből él, vannak fizetős anyagai. De nagyon jó minőségű prezentációkat és anyagokat oktat és nem fél a tudásából ingyen csepegtetni, ugyan is van ott még ahonnan ez a tudás jött.

Ez a helyzet külföldön, jó minőségű anyagokhoz valóban hasznos könyvekhez férsz hozzá és sok minden van amivel el tudsz indulni ingyen is. Ám fizetős anyagból is sokkal több van.

Na most megosztanám egy hazai cég videóját, de többek között felkavaró képsorokat tartalmaz. Egy Lengyel katona tiszt le ad egy interjút majd élő adásban főbe lövi magát.

A Magyar szakértő pedig egy kérdéssel indít, hogy milyen érzelmeket látni az arcán, lehetett-e sejteni, hogy mire készül. Lejátsza újra, lejátsza lassítva és ott ahol az érzelmek megjelennek az arcon különféle kódokat ír ki, mindenféle magyarázat nélkül. Illetve megmutatja a megfelelő izomcsoportok mozgását nyilakkal.

A kódok azonban valójában Paul Ekman Facs rendszeréhez tartoznak. Ennek a a cégnek a szakértője történetesen mentalista, ám a többi cég esetében is, a helyzet az, hogy póker játékosok és üzletemberek alkotják a hazai piacot.

Akik picit úgy állnak a tudásukhoz, mint egy féltet bűvész trükk technikai részleteihez, vagy a nyerő lapjaikhoz vagy éppen egy tuti üzleti stratégiához.

Nem az a gond ezzel hogy nincs ingyen ebéd, hanem az, hogy ezeknek a szakértőknek a tudásáról nem tudsz meggyőződni. Mert nem látsz komoly szakmai performanszot.

Tök jó a marketing ez az ezeket az előnyöket kapod dolog, de én például nem látom a tudást. Amit látok, hogy 90%-ban Paul Ekman és Joe Navarro kutatásain alapulnak a képzések.

A munkahelyek zöménél, igazából akkor se veszik észre a munkáltatók, hogy te jól olvasod a testbeszédet, ha táblával figyelmezteted rá őket. Nem hiszik el, nem bíznak benne nem tudnak vele mit kezdeni, azt hiszik, hogy ők is tudják annyira és ez ezzel és még nagyon sok más képességgel így van, ami nem átlagos és akkor is így van, ha te 10-ből 10 alkalommal bizonyítod, hogy igazad volt.

Na most ott ahol ez elvárás, ott valószínűleg gondoskodni fognak a képzésedről vagy tudnak benne segíteni majd, hogy mi a következő lépés. Ám a lényeg az, hogy vagy így vagy úgy te hasznát tudod venni a munkádban akkor is, ha te könyvből tanultad.

Ha megtanulod például a Facs rendszert és a munkáltatódnak erre szüksége van, akkor hidd el nekem olyan mindegy hogy te azt Danny Blue-tól tanultad vagy megvetted Paul Ekman CD-jét. Számára az a lényeg hogy olyan dolgot tudsz amit az emberek több mint 99%-a nem.

Tehát ha jót akarsz akkor a 3 fenti ember anyagaival kezdesz, ha lehetőséged van rá angolul is, mert magyarul a sok fontos könyv nem jelent meg.

Örülök hogy segíthettem.

A rövid válasz az hogy igen engem is érdekel.

A hosszabb válasz az sokkal tanulságosabb és nem is túl egyszerű.

Ezeket a dolgokat hobbyszerűen kutatom és ennek eléggé érdekes okai vannak.

Ahhoz hogy érthető legyen az egész történet, mutatni fogok egy kísérletet illetve utalni fogok egy videóra.

A kísérlet egyszerű, választanod kéne egy bármilyen egyszerű mozgást, lehet az hogy felállsz a székedből, kisétálsz a konyhába vagy éppen csak a mutató ujjad hajlítod be. A feladat most az, hogy erről az egyszerű mozgásról minél több tudományos tényt megtudj, főleg azt hogy a mozgásban mely izmaid vesznek részt és melyik izom pontosan mit is csinál közben.

Ha sikerül ki kéne derítened hogyan jön létre az általad választott mozgás.

Ha sikerült ha nem, most úgy is egy olyan dolog fog következni amihez értesz amit sokszor csináltál az általad választott mozgás.

No viszont hogy ne legyen ennyire egyszerű, nem a szokott módon kéne végrehajtani, nem ám csak úgy behajlítod és kész. Most okosodtunk ki belőle, melyik izmokra is kéne koncentrálni, így hát most a tudatoddal a megfelelő izmokat a megfelelő erővel kéne úgy megfeszíteni vagy ellazítani, hogy a szokott mozgás jöjjön létre.

Nézzük a videót:

Nem akarom belinkelni: Rá kéne keresni, így lopnak mobilt a metrón. Fogsz találni egy videót, amin egy bódult srác utazik a metrón és a videót felvevő lányok szemmel láthatólag jól mulatnak rajta.

Mi köze ennek a két dolognak ahhoz, hogy miért kutatom a testbeszédet „hobby” szinten ?

Teljesen véletlenül kezdtem el, mert a barátaimnak sokat segítet és sokat adtam a szavukra.

Viszont én egy nagyon intuitív személyiség vagyok, miközben ők érzékszerviek, akkoriban nem tudtam, hogy hatalmas különbségek vannak köztünk emberek között agyi huzalozottságban, döntési és érzékelési rendszerekben.

A barátaim kölcsön adták a könyvet, ám nagyon hamar vissza akarták kérni, mondván valakinek egy gesztusát meg akarják benne nézni.

Abban a pillanatban tudtam hogy rólam és melyik gesztusról van szó és azt is tudtam, hogy akár utánanéznek, akár egy náluk tapasztaltabbat kérdeznek meg, mit fognak hinni.

Az a gesztus nem volt a könyvben.

A helyzet tehát az volt, hogy a barátaim a nálam lévő könyvből, szerették volna megismerni a gesztusom okát, míg én olyan jelek segítségével tudtam rájönni, hogy miről van szó, amelyeket olyan jó 12 évvel később olvastam Paul Ekman kutatásaiban. Nekem a tudatalattim rakta össze, de olyan jelekből, hogy például előtte pár nappal amikor meglátták ezt a gesztust, egyszerűen kiemelve láttam a csodálkozásukat. Majd ugyan ez a kép ugrott be, akkor amikor elmondták hogy valakit meg akarnak nézni. –Tehát nem a közben leadott jeleiket láttam, hanem a pár nappal korábbit, olyat ami nem is volt a könyvben egy csomó ilyen kép vagy verbális részlet bevillant, például a könyvből két jel. Intuitívként én egy feldolgozott információt kapok, amin ki vannak emelve részletek vagy éppen hiányoznak róla.

Közben a barátaim azt látják ami történik, eléggé részlet gazdagon és észre tudnak venni rajta bármilyen részletet.

Én így voltam huzalozva ők meg amúgy, ám mivel az én tudatalattim egészen jól megfejtette ezeket a jeleket és használta, minden egyes döntésem az intuícióm alapján hoztam meg. Míg ők az érzékszerveik felöl érkező ingerek alapján. Olyan együttműködésben használtam a tudatalattim a tudatommal mint mondjuk, te amikor kimész a konyhába vagy behajlítod az ujjad, míg a barátaim inkább tudatosak voltak. Nekik bizony jól jött a tudatuknak az a sok testbeszéd jel és magyarázat amit megtanultak a könyvből. – Ők ezért lettek jobbak benne mint én, én viszont sokkal-sokkal rosszabb lettem benne, nem csak mint voltam, hanem mint amennyire egy átlag embernek megy, a találgatás szintje alá kerültem.

Amikor neked/nektek megmutattam ezt a kísérletet akkor te rögtön észrevetted, hogy az általad kiválasztott mozgást nem tudtad elvégezni a tudatoddal, hiába olvastál róla eleget.

Amint én elkezdtem mondjuk tudatosan figyelni annak a jelét hogy valaki hazudik-e, akkor ha láttam volna azt ami a könyvekben van, például, hogy az orrát dörzsöli. Akkor az olyan lett volna számomra mint a korábbi intuitív képeim. A tudat átvette ezt a funkciót és elkezdett egy vékonyka könyv néhány jelére vadászni, miközben az a rész amit eddig használtam lekapcsolt. Minél több jelet tanultam és minél jobban elkezdtem figyelni annál többször kapcsolt ki az intuitív részem és minél inkább okom lett volna figyelni, pont akkor kapcsolt le az intuícióm. Így azt gondoltam, hogy oké nem figyeltem eléggé és a végén már mindig figyeltem. Mivel az intuitív rendszerem alapján hoztam döntéseket, amit óvatlanul kikapcsoltam, nagyon rossz döntéseket hoztam.

Szóval sokkal rosszabb lettem benne és utána már nagy szükségem volt a testbeszédre.

Ahhoz hogy végre kimásszak ebből a feje tetejére állt helyzetből, először is teljesen meg kellett változtatnom azt ahogy érzékelem a jeleket.

Illetve bizony fejben le kellett cserélnem nagyon sok téves vagy féligaság típusú elméletet, amelyek nagyon közkedveltek.

„De hát sóhajtottál” : Mondta egy nem verbális kommunikációt jól ismerő barátom póker közben, aki pont úgy ült hogy nem láthatta annyira a testbeszédem. Szóval amikor megevett egy hatalmas blöfföt, elég sokáig ki volt akadva a sóhajtáson. Megnyugtatásul közöltem vele, hogy igazából, ebből a sóhajtásból tudok még bármennyit bármikor, amikor csak akarom. Pont azért sóhajtottam, hogy megtévesszem. Értse meg ha a nem verbális kommunikációt őszintének könyveli el, ráfázhat. Pont felhasználtam hogy ért a nem verbális kommunikációhoz így tudtam nyerni.

Ezért mutattam meg neked a metrós felvételt is. A nem verbális kommunikáció az első nyelv amin valószínűleg elkezdtünk hazudni. Nem tudom, hogy a fán kezdtük vagy már a talajon.

Allan Pease üzleti tárgyalásokról készített videókat elemzett ki. Amikor te megnézed a metrós videót, akkor megállíthatod, vissza tekerheted és szépen lassan össze áll a kép, hogy miből látszik mit fog tenni. –Amúgy is ezt teszik a szakértők.

Erre fogsz koncentrálni, valószínűleg Allan Pease és csapata is ezt tette. Ha ezt megnézed sokszor, akkor tudod is csoportosítani a jeleket.

Ezek a jelek igazából a szerelvény lassulásától, megállásától gyakorlatilag látszanak és egy csoportba rendezhetők. Oké, de most akkor úgy kéne nézni a videót, hogy a srácot figyelő lányok hangjára figyelsz, amikor a „cselekedetre utaló jelek „történnek.

Az történt, hogy a lányok a cselekedetre utaló jeleket is az álcának használt színjáték a bódultság jelei közé sorolták.

Amikor a videókon a jeleket kereső szakik elemezték a felvételeket oda-vissza tekergettek lasítottak és csoportosították a jeleket, meg felállították a statisztikát hogy ennyi annyi százalékban általában kamuztak azok akik ezt meg azt tették közben.

Ám elfelejtettek arra fókuszálni, hogy miből nem látszik, hogy mit fog tenni. Az tudod szép és jó, hogy mindig csoportokban nézd a jeleket. Na most amikor a szerelvény megáll akkor hősünk elengedi a jobb kezével amit fog, szabaddá teszi a kezét és áthelyezi a felső test súlypontját. Ami önmagában tényleg semmit nem jelent Ám ezzel szinte egy időben, megjön az arcon a fókusz, látszik hogy koncentrál, ami önmagában megint sok mindent nem jelent, ráadásul ezekkel a jelekkel már Paul Ekman foglalkozik és nem a klasszikus testbeszéd. Ám az egyik rendszer ezt nem veszi figyelembe a másik meg azt. Pedig a kettő egyszerre van csoportban. Az igazán nagy baj az, hogy a tudatnak túl messze vannak egyszerre.

Amikor te megállítod, lelassítod, oda-vissza tekered akkor oké már ki tudod szúrni, hogy ezek egy csoportban vannak. Ám éles helyzetben az történik az emberekkel, hogy vagy rossz csoportba sorolják vagy ignorálják a jeleket. Mert sokszor több dolog szinte egyszerre tőrténik.

Miközben az elterjedt elméletekkel mindenki arra számít, hogy a testbeszéd manipulálhatatlan és őszinte, ezért csoportokban nyomhatja a srác a megtévesztést a hazugságot a testével.

Hiába tanultam testbeszédet az embereknek senki nem szólt, hogy ne hazudjanak a testükkel mert a tudomány jelen állása szerint azt nehéz.

Kilőttem a megérzéseim, elkezdtem figyelni az őszinteség és a hazugság jelzőket és gőzöm nem volt arról, hogy a számomra igazán veszélyes emberek pont így hazudnak. Nem a 6 éves száját takargató kislány a veszélyes akiről úgy is tudod, hogy ő ette meg a szaloncukrot.

Az a mítosz, hogy mert tudatalatti folyamat és ezért nehezen befolyásolható, ott látszik igazolódni, amikor te nem tudod a mutató ujjad izmait megcímezve azt mozgásra bírni tudatosan. Ám kábé ez is cáfolja meg az egészet, miután nem tudtad megmozdítani az ujjad, mondjuk felpattansz és a nagy ijedségre hozol még egy szelet csoki tortát a hűtőből. Lesz egy tudatos célod és a tudatalattid és a tudatod együttműködve szépen végrehajtja. Nem akarod, hogy az a fiú rájöjjön hogy tetszik neked, amíg ő nem teríti a lapjait ? Lehet hogy szükséged van arra hogy a hajad igazgasd mint érzés, de tutira megoldja a tudatalattid és a tudatod együttműködése, hogy akkor tedd ha éppen elfordul. Imádok például gyorséteremben nézelődni, bejön a kigyúrt jóképű srác trikóban. Amikor a srác aprót keres, lehajol stb a lány egy villámgyors mozdulattal igazítja meg az amúgy tökéletesen álló haját, többször is amikor a srác nem látja, ám ha azt nézem a srác mit lát fogalma nem lehet arról, hogy tetszik a lánynak, mert ezzel a bizonyos együttműködéssel a lány elrejti a jeleit.

A metrós srác el akarja terelni az emberek figyelmét, ráadásul tökéletesen látszik is hogy ki az aki egyáltalán nem veszi észre annyira elvan foglalva a telefonjával.

Minden amit látsz az okkal rendelkező okozat és nem jelentéssel rendelkező jel. Amikor a figyelmeztető jelzés megszólalásakor az alsó testen is áthelyezi a súlypontját az annyi mindent jelenthet. Például azt, hogy leszáll a következőnél ám a súlypont áthelyezés oka nem az, hogy a következőnél száll le és nem a jel árulkodik, hanem az hogy ez a jel mikor történik, amivel a hagyományos testbeszéd elméletek annyira nem foglalkoznak.

Na most, leírhattam volna egy sorban, hogy elkezdtem testbeszédet tanulni és a feje tetejére állította az életem annyira nem működött. – Mert hogy én ugyanazokat a dolgokat tanultam a kilencvenes évek közepén mint amik a mai napig írnak itt és könyvekben fórumokban az emberek.. Egyszerűen a sok fél igazság nem gyengén bekavart az életembe.

Ott volt például a fordulópont, amikor a verbális kommunikációról és a helyzetről ordított, hogy semmi értelme, hogy át akar verni, de a testbeszéd alapján meg őszintének tűnt valaki és akkor már juszt is beruháztam azt a pénzt hogy megtudjam az igazat, olcsóbb volt mint egy könyv. Igen az az ember képes volt könnyedén őszinteség jelzőkkel kamuzni, míg a verbális kommunikáció kamunak tűnt és a józan paraszti ész szerint is kamu volt, a testbeszéd szerint őszinte. Azaz nem működött és a végére akartam járni, hogy nekem miért nem működött és jobb akartam lenni benne. –Ezért kutatom. Egyrészt ezért „tudok” „ennyit”, mindkettő idézőjelben, másrészt felhasználóm az eredeti képességeim, ma már a tudatalattimmal figyelem a testbeszédet és úgy alakítottam ki az együttműködést a tudatom és a tudatalattim között, hogy a testbeszéd működését segítsen megérteni. Például kiszúr egy jelet a tudatalattim, ha kel elismétlem elképzelem, hogy én teszem azt a gesztust újra és újra és újra és próbálok rájönni miért „teszem”. Így szoktam olyan jeleket vizsgálni amik nincsenek a könyvekben. – Mert ilyen az elmém huzalozottsága, és megtanultam ezeket a képességeket immár egyűt használni. –De eleinte nagyon rossz voltam benne.