Aki önállóan tanulta meg a jobb agyféltekés rajzolást, hogyan lendült át ezen? Lent

Igazából ha tudnék valami módot arra, hogymegélhessek a rajzolásból, akkor lennének vele céljaim :) de ha csak nem pattan ki valami jó képregény az agyamból, úgy marad hobbinak. A számítógépen végzett grafika nem vonz, azt szeretem, mikor a két kezemmel alkothatok.

Valóban sok önbizalmat adott a könyv, egy szobabelsőnek már tudom, hogyan állnék neki, és például ha lerajzolok egy testrészt rövidülésben, akkor tényleg azt rajzolom, amit látok. Régen zavart, ha pl nem látom a kar többi részét, ha előre mutat, vagy mikor anno sulian modellt rajzoltunk, mindig tekeregtem, hogy megnézzem azokat a részeket is amiket amúgy ahonnan néztem nem láttam volna. Mondta is mindig a tanárom, minek tekergek, azt nézd amit látsz..mondhatta ezerszer is, nem értettem miről beszél. Ez a könyv segített ezt megérteni, és ezért igazán hálás vagyok Betty Edwardsnak.

Valóban képről nem az igazi a rajzolás, ezt a kérdésben említett Poe-s szobor rajzolásból tudtam meg ( ami a munkafüzet egyik gysakorlata). Sokkal jobb lett volna a rendes szobor előtt, mint papíron méricskélni, hogy ez most így ennyi cm( képes voltam vonalzón a milimértereket, még a szöget is bemérni) aztán elvesztem, mert a végén meg az aránya nem stiemmeltek. aztán egyik nap hazafelé jövet bementem kicsit a parkba, leülem egy padra, ott van egy szobor, megpróbáltam lerajzolni. Nem mondom,hogy tökéletes lett, de sokkal jobb volt így, mint egy icipici képről.

Azért is hálás vagyok a könyvnek, mert a negatív tér jó dolog, bár még nem értem minden részét. Valamint a képsík/kereső! hatalmas találmny, pedig először csak néztem, hogy mi a fenének foglaljam keretbe ami előttem van…aztán ahogy gyakoroltam, leesett, hogy AHA.

Az is jó volt, hogy bemutatta, Van Gogh és sok más ismert festő is átment ezeken, és ők is rengeteget másoltak, és az nem érv, hogy nem tud rajzolni aki csak másolni tud! Hadd érzékeltessem ezt azzal a történettel, amit nemrég olvastam Hokusairól, a japán festőről.

Röviden: egyszer felkérték hogy fessen képet egy kakasról. Eltelik egy kis idő, jönnek, hogy megfestett-e a képet. "Nem"- jött a válasz. Eltelik pár hónap, megint jönnek, kész van a kép? Még nincs. Eltelik még fél év, egy év, öt év, ugyanaz. Tíz év után, Hosukai azt mondja, kész van. És rámutat egy üres vászonra, majd elkezd festeni, pár perc alatt egy gyönyörű, tökéletesen élethű kakast fest rá. Nem győznek csodálkozni, ugyan mi telt 10 évbe, ha ez az egész nem volt több 10 percnél…erre Hokusai kinyitja a háza ajtaját, bent több száz, talán ezer kép is volt kakasokról, különféle pózokban. „Most már bármikor meg tudom festeni.” felelte Hokusai.

Szóval arra rájöttem, hogy Betty Edwards módszere csak a kezdet, de ezt ő is említi a munkafüzet, talán a könyv végén is. Mindenesetre annak nagyon jó, sikerélményt ad, és akit érdekel, az jobban is elkezdhet ezzel foglalkozni, ad egy jó alapot.

Jól elsztorizgattam itt. :) Mindegy, jól esett összefoglalóan kiírni magamból a tapsztalataimat ezzel kapcsolatban, talán hasznára is válik valakinek.