Számolási zavarban szenvedő felnőttek: Hogyan boldogultok a hétköznapokban? Esetleg a válaszadók közül jár valaki terápiára?

Egy ismerősöm unokája diszkalkuliás és diszgráfiás. Külön foglalkzásra jár. Annyira meg tudta tanulni, hogy eddig még nem kellett osztályt ismételnie. Hogy ez felnőtt korában milyen problémát fog okozni, az még a jövő zenéje.

Amikor én iskolás voltam, még nem adtak ilyen szépen hangzó neveket a buta, lusta, tanulni nem akaró gyerekeknek. Szerintem ezek nem betegségek, csak lusta, nemtörődöm szülei vannak, akik nem ülnek mellé, hogy addig nyúzzák, amíg megtanulja.

3#

Szégyelld magad.

Viszonylag jól boldogulok, mióta erőltetem az egyetemen a természettudományos tárgyakat. A térkép olvasás nem megy még mindig, becsülni sem tudok, de az ujjon számolgatás legalább elmúlt.

Terápiára nem járok, de nagyon szégyelltem sokáig. Egy másik egyetemen ahol tanultam,fogyatékosnak is neveztek emiatt.