Így lehet nyelvet tanulni és mennyire hatékony, avagy kinek van igaza ebben a vitában?

A barátom nagy baklövést követ el szerintem, és jó útra szerettem volna terelni, megóvni őt a kudarctól, mert előre látni vélem, hogy nem fog szerintem sikerülni neki az általa kitalált módszerrel angolul megtanulni, pedig nagyon szeretném, ha sikere lenne. Nem értek vele egyet és nem tudom megértetni a barátommal, hogy szerintem így nem fog megtanulni angolul. A barátom stratégiája/módszere (kb. újrakezdő szintről) a következő:

Heti 1 órában tanulja a nyelvet, így:

- Első órán egy témáról beszélgetés, leírja a szóba került szavakat, kifejezéseket, esetleg mondatokat.

- Második órán (egy hét múlva, bár néha elmarad, de megvan az évi 45 óra) az előző órán lejegyzett szókincset és anyagot gyakorolja.

- Harmadik és X-edik órán mindaddig gyakorolja ugyanezt a szókincset és anyagot, amíg teljesen bele nem ivódik és rutinszerűen nem tudja teljes magabiztossággal és önbizalommal. Addig nem lép tovább, amíg ez nincs meg biztosra.

- HA ez megvan, akkor X-edik órán továbblép annyival, hogy az addigi téma köré épít még szókincset és kifejezéseket. A hangsúly a kommunikatív módszeren, beszédközpontúságon van. Írásban annyit gyakorol, hogy pár mondatos Facebook üzeneteket ír, párbeszéd formájában kívánja elsajátítani a nyelvet.

- Addig nem lép tovább, amíg az X+1 témakört nem tudja fullra magabiztosan, önbizalommal teli, ahogyan azt fent írtam. Ezt a körkörös folyamatot addig csinálná, amíg (szerinte kb. 1 év alatt) magabiztosan ÉS automatikusan, rutinból nem tud beszélni "konyhanyelven". Szerinte nem baj, ha hibásan beszél és nem tökéletes a nyelvtana.

- A nyelvtant, annak is csak a fontosabb elemeit, majd ráér akkor elsajátítani, ha már tud beszélni a fent említett módon. A nyelvtant nem írásbeli feladatokkal (utálja az írásbeliséget), hanem szóban, hallás után észrevétlenül, automatikusan szeretné elsajátítani, az erőfeszítést és szándékos nyelvtani példák mesterkéltségét elkerülve. Szerinte az egy rossz módszer, hogy nyelvtani feladatokon keresztül tanulják a nyelvtant és az egész oktatási rendszernek és tanároknak ez a legnagyobb hibája. A nyelvtan fontos részeit szerinte az ember elsajátíthatja úgy, ahogyan az ember az anyanyelvének is tökéletesen megtanulja a nyelvtanát.

- A szókincs, amelyet elsajátítana, kb. Simple English szókincs, csak a fontosabb szavak tartoznak bele szerinte (példaként említette, nem fontos szó a flight attendant légikísérő, a bányász, az ökör, az ecet, Görögország és hasonló szintű szavak).

Ezzel a stratégiával, módszerrel szeretné elérni kb. 1,5 éven belül, hogy a középszintű érettségi szintjén tudjon angolul és bármilyen életszerű helyzetben meg tudja értetni magát. Felsőfokú nyelvtudást azért nem akar elmondása szerint, mert az teljesen felesleges és felületes nyelvtudás, a felsőfokú nyelvvizsgások sokszor meg se tudják értetni magukat az anyanyelvi emberrel, így sokkal fontosabb a magabiztos és önbizalommal teli középszintű nyelvtudás, amely már bőven elég az életszerű szituációkban a boldoguláshoz. A felsőfokú nyelvtudás szerinte "életszerűtlen", és csak életszerűen szeretne tanulni életszerű nyelvi dolgokat.

Úgy gondolja, hogy a nyelvtanár feladata lenne, hogy önbizalmat, magabiztosságot adjon neki és motiválja a tanulásban. Az órán kívánja elsajátítani a tudást, otthon alig gyakorol valamit. Szerinte arra van a tanóra, hogy ott megtanulja és gyakorolja, aminek a nagy részét a tanár csinálja, mármint a tanár implantálja bele a nyelvtudást oly módon, hogy "beleviszi", "belehúzza" a nyelvi világba a "domináns" (őt idézem) személyiségével. Ha nem csinál házi feladatot, akkor a tanárnak kell lennie szerinte "elég keménynek", hogy rávegye a tanulót a házi feladat megírására (pedig a magántanárnak nincs olyan eszköze se, hogy 1-est adjon és megbuktassa).

Én próbáltam észérveket hozni neki és ajánlottam neki kb. a hagyományos iskolai módszereket, amiket nyelvtanfolyamokon is és minden nyelvtanár általában használ a nyelvtanítás során. Erre dühös lett, felemelte a hangját és úgy mondta nekem, hogy ez nem jó módszer és nekem nincs "vízióm" arról, hogyan lehet egy nyelvet megtanulni (én C2 szinten tudok angolul, németül B1 szinten, ő egyedül angolul tud max. A2 szinten és újrakezdő). Amikor ezt felemlítettem, megsértődött. Nem kell lenézni azért, mert ő még nem tud egy nyelvet se magas szinten szerinte és ettől még neki lehet igaza.

Mondtam neki, hogy szerintem ezzel a módszerével és hozzáállásával 2-3 év alatt tanulja meg azt, amit normál módon fél év alatt lehetne. Reakció: "Gondolod??? Biztos vagy ebben???" - teljesen felülről leszóló stílusban. "Majd meglátjuk, hogy visszaigazol az élet."

A nyelvet felülről szemlélve, egészében szeretné látni és utána később ráér foglalkozni a kisebb elemekkel, részletekkel, nyelvtannal, nyelvi különbségekkel. Szerinte az egy nagy tévedés, hogy szavakat, kifejezéseket, kisebb egységeket tanuljon és nyelvtannal, sok gyakorlással építgesse fel a nyelvet, mert ő az egészből szeretne haladni a kisebb elemek irányába, hasonlatként hozta a Naprendszer kialakulását, hogy ott is először a Naprendszer alakult ki nagyban, aztán a kisebb elemek.

Az ő nyelvtanulásában a legnagyobb akadályt abban látja, hogy nem tud magabiztosan beszélni, nem megy automatikusan, és amíg ezt nem tudja elérni, addig szerinte nem szabad továbblépni az anyagban (nem szabad új nyelvtant, új szókincset, új témát venni). Elmondtam neki, hogy fordítva csinálja, logikátlanul, mire ő feldühödött, hogy szerinte én iszonyatosan racionális ember vagyok, mindent részletezek, darabokra szedek, míg ő idealista, egészben gondolkodik, és szerinte mi nagyon más értékrendű emberek vagyunk (azóta se értem, ez hogy jött a nyelvtanuláshoz...).

Nyelvtanárok, nyelvtanulók, mi a véleményetek erről a nyelvtanulási stratégiáról, módszerről? Milyen hibák vannak benne, milyen előnyei lehetnek, minden érdekel! És mi a vélemény, én tévedek ebben a vitában, rosszul látom?