Mennyire nehéz a horvát nyelv?

Hát... Németül egy szót sem tudok. A horváttal viszont már októberben lesz két éve, hogy harcolok. Horvát származásúként van bennem erős érzelmi motiváció, hogy megtanuljam a nyelvet, ennek ellenére Zágrábban 10/4-re értékelte egy srác a nyelvtudásomat. Tudni kell, hogy a szláv nyelvek őrizték meg Európában a legjobban az ősi indoeurópai nyelvtani sajátosságokat, amelyek a germán vagy latin nyelvekben lekoptak.

Szóval ragozod az igét. Eddig nem nagy szám, ezt az angolon kívül mindenhol megteszed. Van visszaható ige az még könnyebb is talán, mint pl. franciául (azt is tanultam), mert nem kell egyeztetni (FR: Je m'apelle, tu t'appelles, il/elle s'apelle...) egész egyszerűen csak Ja se zovem, Ti se zoveš, on/ona se zove... :-)

Aztán jönnek névszók és idegbajt kapsz. Három nem, oké, ez még nem újdonság. Akkor tessék elragozni őket hét esetben, egyes és többes számban, három nemben :-D Hímnemben különböztesd meg, hogy élő (emberek, állatok), vagy élettelen (növények, tárgyak), mert nem nem mindegy a ragozás szempontjából.

Hímnem (élő):

čovjek – ember

čovjeka – embert

čovjeka – embernek a...

o čovjeku – emberről... (beszél pl.)

čovjeku – embernek... (mesél pl.)

s čovjekom – emberrel (mentem a piacra)

čovjeke! – Ember! (Hé, ember! Hé, haver!)

čovjeci – emberek

čovjeke – embereket

čovjeka – embereknek a...

o čovjekima – emberekről...

s čovjekima – emberekkel...

Čovjeci! – Emberek!

Nem szívatlak végig mindegyik ragozással, a lényeget szerintem látod :-)

A főneveket ragozod hét esetben? Á, nem, a névszókat :-) A mellékneveket is. Aminek van két alakja, rövid és hosszú. A ragozásuk persze különbözik. Velik – nagy, veliki – nagy. Árnyalatnyi különbség van köztük, de van. Mondom, minden névszót ragozol. A számneveket is. A sorszámneveket is. A számnévből képzett számfőneveket is. Amiből van kétféle. Ja, a nőnemű főneveknek néha rendhagyó a ragozása, igaz, ez legalább egyszerű.

Természetesen a névmásokat is ragozod. (Hiszen névszók :-)), igaz cserébe csak hat esetben.

Ja – én

Mene (me) – engem

Mene (me) – ezt nem lehet magyarra lefordítani, birtokos eset, elöljárók vonzzák. Bez mene – nélkülem, kod mene – nálam, mellettem, körülöttem

Meni (mi) – nekem

O meni – rólam

S mnom – velem

Ja igen, persze vannak elöljárószók, amik különböző eseteket vonzanak. És néha attól függ a jelentésük, hogy milyen esetben áll mögöttük a szó.

U grad – a városba

U gradu – a városban.

Ijesztgesselek még? :-D

De a pozitívumok. Nagyon világosan lefektetett szabályok vannak. A kivétel jóformán ismeretlen fogalom. Hímnem mindig mássalhangzó végződik, kivéve néhány -ao, -eo, -io végű szót, de ezeket megismered és azért ilyenek, mert valaha az ősszláv időkben -l volt, ami o-vá alakult. A nőneműek -a-ra végződnek, kivéve néhány rendhagyót, ami mássalhangzóra. Ezek vagy -ost-tal vannak képezve melléknévből. (Star – öreg, starost – öregség), vagy véletlenül alakultak így. (Noć – éjszaka, krv – vér, smrt – halál, ljubav – szerelem, obitelj – család.) Ezeknek rendhagyó a ragozása, de egyforma minden mássalhangzós nőneműnek. Semlegesnemű főnév -e-re vagy -o-ra végződik, kivétel nincs.

Rendhagyó igeragozás nincs. (Na jó, a kötelezők, amik minden indoeurópai nyelvben azok. to be elragozva, I am, you are, he/she is..., na ez itt is megvan, biti az ige, ragozva, Ja sam, ti si, on/ona je, mi smo, vi ste, Oni/one su.) De amúgy gyönyörűszépen jönnek, szabályosan. A névszóragozásokban sem szokott semmi trükk vagy csavar lenni, hogy "hehe, de itt nem így mondod a tárgyesetet!". Ellentétben a b.z.i angolokkal, akiknél az a rendhagyó, ha valami nem rendhagyó :-D

Irtózatosan rohadt sok szabály van, rengeteg, beledöglesz, mire megtanulod és Zágrábban kellett rájönnöm, hogy élesben, élőszóban nincs 5-10 másodperced fejben kikeresni az idevágó szabályokat és telehibázod a beszédet. Viszont! Ez a baromi rohadt k.b.sz.tt sok szabály logikus, ehető, érthető. Az egyik legjobb barátom országos OKTV-t nyert latinból, egy másik barátom volt barátnője pedig latin-ógörög szakos volt. Velük szoktam összevetni a horvátot. Valaha így néztek ki ők is, még a szabályokra is rá lehet ismerni, "Nahát a horvátok is így ragozzák?". "Nahát, a latinban is ilyen esetet vonzott?" Aztán a Birodalom végnapjai felé erősen leegyszerűsödött latin, elvesztette a ragozásainak jelentős részét, a latinos barátomnak felsőfokúja van olaszból és franciául tanul. Időről-időre ki tud akadni rajta, hogy nyomokban látszik rajta a régi latin, amiből leegyszerűsödött, de már nyoma sincs a logikának. Ugyanez végbement a germán nyelvekben is, ha jól tudom.

A szlávok viszonylag későn váltak el egymástól, a honfoglalás idején még jóformán egységes volt és a bolgáron kívül egyik sem igazán távolodott el túl messzire. Ebből következően a szabályrendszer, a maga belső logikájával együtt többé-kevésbé sértetlenül megmaradt. Nyald be, izzadj vért és a végén nagyon jól fogod beszélni.

A hülye b.z.i angollal meg ez lehetetlen. A nyelvtanja nevetséges, valamirevaló nyelven még bevezetőnek is kevés lenne, de összelopkodták a szókincsüket a germánból, a latinból, a franciából és a keltából, mindenre 12 szavuk van, amit külön-külön ötvenféle szituációban használnak, ugyanazt jelenti, "De itt inkább így mondjuk", mert csak. Ja és persze a szabályaikkal kitörölheted, mert úgyis mindig rendhagyó minden. Na a horvátban ilyen nincs :-D

Persze :-)

[link]

Van hozzá munkafüzet is. A középfok, a Judita Škrapić-Garger féle már nem kapható sajnos, de nekem meg van beszkennelve :-)