Hogy tudok úgy megtanulni egy nyelvet, hogy gyűlölöm azt?

Mivel Európában vagyunk, a német egy megkerülhetetlen nyelv, főleg az üzleti-műszaki területen magasabb beosztásban dolgozók számára.

Nos, a probléma: engem tanítottak 3 évig még középsuliban németül, mint második nyelv, s egy ideig jól is ment, és szerettem, majd jöttek azok a mókák (tudjuk, den, dem, denn, stb) amik egy életre elvették a kedvem tőle... igazából ott estem ki a rózsaszín ködből (addig tényleg szerettem a nyelvet, majd mikor elkezdett bonyolódni így, s nem jöttek a sikerélmények, akkor jöttem rá, hogy én eddig se szerettem ezt a nyelvet, csak azért hittem hogy szerettem, mivel jól ment, s a jó jegyek ködébe burkolóztam).

Most így diplomásan ismét egyre többször kerülök szembe a ténnyel, hogy KELL egy második nyelv (mármint angol után második), amire még mindig a német a leghasznosabb megoldás Európában (mert most: francia? oké, hogy legtöbb jogi szervnek az is hivatalos nyelve, de ritkán jött szembe az a nyelv, mint szükséges feltétel; orosz? lehetne, de a képződő EU <-> Orosz ellentét inkább szeparálja a használatát; spanyol? mennék én Dél-Amerikába, de nincs realitása)

Tehát... emberek, akik hasonló cipőben jártak/nak, vagy volt olyan tanulójuk, akik ezt így élték meg: hogy tudnám rávenni magam a német tanulásra? Duolingon elkezdtem, nyúztam is újra egy ideig, de a lelkesedés ismét lankadt, tanfolyamra kellene inkább menni.

Csináljak egy összeállítást, hogy mi előnyöm származna a nyelvből s azzal motiváljam magam? Más módszer?

Köszönöm