A kínai nyelvet érdemes megtanulni?

Nekem a második nyelvem a kínai, tehát én ingyen tanulom (a középiskolám tudja biztosítani)

Nem olyan nehéz, mint amilyennek tűnik, főleg miután belejössz.

Az viszont igaz, hogy nagy szorgalom kell hozzá, és jó nyelvérzék. Én ebből a szempontból szerencsésnek mondhatom magam, úgyhogy nem bántam meg, hogy a kínait választottam.

Egyébként szerintem egyre nagyobb haszna van/lesz, és mivel igen kevesen tanulják, úgy gondolom, jól el lehet majd vele helyezkedni.

Szóval szerintem abszolút érdemes belekezdeni, ha van valami célod a kínaival, illetve ha van kitartásod és motivációd! :) Sok sikert Neked!

(előző vagyok)

Egyébként igen, a tónusokat nehéz megtanulni, rá kell érezni. Ám ami nekem egy kis nehézséget okoz, az a karakterek megjegyzése. Ugyanis nagyon sok van belőlük ahogy előttem is írták már) , és amit nem használok, azt könnyen elfelejtem. Úgyhogy ismétlés, ismétlés, ismétlés... :)

Egyébként átlagosan úgy gondolom, lassabban lehet elsajátítani, mint a legtöbb nyelvet (pl. angolt, franciát, németet)

Én most 2 éve tanulom, heti 4 órában. Jelenleg a HSK2 és a HSK3 szint között állok, ami nagyjából egy gyenge B1-nek felel meg.

Azonban hogyha nem iskolai keretek között tanulod, sokkal gyorsabban is haladhatsz, céltudatosabban, a saját tempódban.

Hallgasd meg, nézegesd meg mindkettőt, és az alapján dönts, amelyik neked jobban tetszik.

Ha nem megy, akkor tessék egy kis összefoglaló:

(sajnos a thai nyelvet nem ismerem, úgyhogy az alábbiakban kínai-japán kontraszt)

Alapvetően a kínai és a japán elég különbözőek, olyasmi, mintha mondjuk az angolt meg a latint próbálnád összehasonlítani. Mindkettő latin betűket használ (egyik vette át a másiktól – mint ahogy a japán vette át a kínaiból az írást), egyik izoláló, másik full ragozó, szókincsben vannak átfedések, de egyik a másik szövegét nem, vagy csak minimális szinten értené meg írásban, beszédben egyáltalán nem (ha latinnak létezne jelenleg beszélt változata)

A kínai TONÁLIS (nem tónikus :D :D :D) nyelv, vagyis minden szótagnak egy bizonyos, előre meghatározott hangmagasságot kell megütnie, hogy az tökéletesen elnyerje a jelentését. Azonos hangalakú, de más tónusú szótagoknak, szavaknak teljesen más jelentése lesz. Arról nem is beszélve, hogy a kínai tele van európai nyelv számára idegen, furcsa hangokkal, amiket eleinte nehéz elsajátítani, és idő kell a megfelelő kiejtésükhöz. Ez igazából jó fül kérdése, és hogy ne legyél szégyellős drillázni, próbálgatni magadnak a helyes kiejtést.

Az írás szerintem elsőre tűnik csak megfejthetetlen krikszkraksznak, ha beleásod magad a gyökök történetébe, akkor lényegesen megkönnyíted magadnak az írásjegytanulást. Az egész egy bámulatos és aprólékosan kidolgozott rendszert rejt, szerintem egyszerűen fantasztikus (igen :D én az írás miatt kezdtem tanulni)

Mindezek mellett a kezdetekben a nyelvtan röhejesen egyszerű, csak meg kell tanulni az írásjegyeket, egymás mellé pakolni, és kész a tökéletes kínai mondat. De egy idő után rájössz, hogy a kínai nyelv teljes bekebelezéséhez gyökeresen át kell alakítanod a gondolkodásodat, ergo a kínai nyelvtan valahol ott kezd el nehezedni, mint az angol (illetve kicsit utána, mivel a kínaiban, az angollal ellentétben, pl. igeidők sem léteznek.) De tény, hogy a kínai nyelvtan gyökeresen különbözik az indoeurópai nyelvekétől, meg persze a magyarétól is, mondhatni szokatlan, de szerintem nem nehéz megérteni.

Sokan nem tudják, de valójában a japán is tonális nyelv. Viszont ennek nincs akkora jelentősége, mint a kínai nyelvben, egyáltalán nem probléma, ha nem tanulod meg (amúgy is tájegységenként eltérnek a tónusok). Ugyan sok a homonima, de ezeket kontextus alapján meg tudják különböztetni (bár az is előfordulhat, hogy nem tudják: szépirodalmi szövegben jellemző, hogy egy szót direkt nem kínai írásjeggyel, hanem fonetikusan ír le a szerző, hogy ezzel is több árnyalatot adjon a szövegnek)

És akkor itt már ki is lyukadtunk a japán írásrendszer könnyedésére, a fonetikus átírásra (hiragana, katakana), ami lehetővé teszi, hogy ne kelljen olyan sok írásjegyet bemagolni. Viszont annyira ne örülj, mert a japánok által meghatározott lista szerint MINIMUM 2136 írásjegy tudása az alap! Ami ebben a listában nincs benne, de mondjuk szerepel egy újságcikkben vagy könyvben, azt kötelesek furiganával ellátni (vagyis hiragana szerinti átírás, ami lehetővé teszi, hogy kiolvassák az írásjegyet)

A japán nyelvtan – véleményem szerint – nehéz az elején is, és később is. Nem is a toldalékolás miatt, hanem inkább a rengeteg olyan struktúra miatt, amiket nem tudsz kiszótárazni, muszáj a helyes használatukat külön megtanulni, és ebbe beletartoznak a legalapvetőbb kifejezések (szeretni/utálni valamit, kell valami, szoktál valamit csinálni, stb.)

Végül is nekem a japán tetszett sokkal jobban, elkezdtem tanulni, imádtam, aztán az érettségire való tekintettel szüneteltettem. Egyetemen pedig felvettem a kínait (addig csúnyának tartottam a hangzását, de az írásjegyek... ellenállhatatlan vonzalmat éreztem irántuk :D), és nagyon-nagyon megszerettem a kínait is, úgyhogy mindkettőt tudom ajánlani. De SOHA, ismétlem SOHA ne tanuld őket egyszerre :D Ha jót akarsz magadnak.

Mindenképp ajánlom a kínai nyelvet, iszonyatosan fontos már most és egyre nagyobb jelentőssége lesz. A kínai anyanyelvi beszélők továbbá természetes módon sokkal szívesebben beszélnek kínaiul, mint angolul és hatalmas tisztelet övez, ha beszélsz a nyelvükön. A elmész Kínába rájössz, hogy szinte senki sem beszél angolul. Ha pedig van némi üzleti érzéked akkor hatalmas pénzeket kereshetsz, ezért nem értek egyet az előttem kommentelőkkel...

Egy ideje elkezdetem egy YouTube csatornát készíteni a kínai nyelvet tanulni vágyók számára, ha gondolod vess rá egy pillantást:

https://www.youtube.com/channel/UC30jPpL-colNXMTUiNYNVmQ

Jó tanulást, és ha van kérdésed írj privátban!