Idegen nyelvek igeidőnek száma. Megírjátok mely idegen nyelvben hány igeidő van, amiről tudsz?

Orosz: múlt, jelen, jövő.

Spanyolban kijelentő módban van 2 jelen, 4 múlt, 4 jövő, illetve kötőmódban továbbá van 2-2 jelenből is, múltból is, jövőből is- bár ennek a 16-nak a fele összetett igeidő.

Az, hogy a magyarban 3 igeidő van, az csak pongyola kijelentés! Vaannak még a valá-val, volná-'val, meg hasonlókkal fűszerezett múlt idők, meg miegyebek, amit a tanulatlanabbak elintéznek egyszerűen avval, hogy "ma már nem használatos", a tanultabbak pedig - például az olyanok mint én - büszkén felfújják magukat, hogy ők még ezt is tudják. (Pedig fejben nem tudnak összeszorozni két kétjegyű számot, ha tudjátok mire gondolok.)

A francia nyelvben - ha mindent beleszámolok - van vagy húsz! :)

Ezekből persze a hétköznapi nyelvben kb. 8-9 használatos.

Valóban nem korrekt kijelentés az, hogy a magyarban három van, mert gyakorlati értelemben véve csak kettő- a múlt és a jelen. A jövőt a 'fog' segédigével és/vagy a 'majd' szóval fejezzük ki, esetleg felszólítással, de ez nem valódi igeidő.

Utolsó, ez hülyeség. Más nyelvekben egy csomó igeidő van, amit segédigével fejezünk ki, mégsem jutott még soha senkinek az eszébe, hogy az angol present perfect vagy a francia passé composé ne lenne valódi igeidő.

Finn: egy jelen + három múlt.

A kérdés nemigazán pontos - az "igeidők száma" olyasmit akar kategorizálni, ami csak egy homályos, statisztikai csoportosításon alapuló egyszerűsítés, mert pl. a különböző igealakokat, tartozzanak bármely igeidőnek nevezett kategóriába, különböző értelemben is lehet használni. Pl. az angol folyamatos jelennek nevezett formáció 1. a beszéd pillanatában végbemenő cselekvésre, 2. előre megadható időpontra tervezett cselekvésre, vagy pl. 3. a jelenben nem végzett, de jellemzően fontosnak tartott, átmeneti cselekvésre is vonatkozhat. Ide tartozik pl. a "going to" szerkezet is, amit néha önálló igeidőnek neveznek, holott semmi más, csak a go ige folyamatos jelenidejének a közeli jövőre tervezett vagy várt cselekvése v. eseménye, vagyis tkp. nem igeidő, hanem egy adott ige adott igeidős formájának az elkülönült értelmezése. ... Szóval bármiféle számszerűsíthető adat ezen a téren nagyon félrevezető. A magyarban tökéletesen ki lehet fejezni a 2 igealakkal az angol összes igeidős formáját - az, hogy az angolban az állítmányi szerkezettel fejezik ki, a magyarok pedig határozók segítségével nem számít, mivel az értelmezés a lényeg. ... Szóval "igeidők" tekintetében a "nyelv + számadat" erősen, sőt durván egyszerűsít.