Melyik a könnyebb nyelv, a német vagy a spanyol?

A kiejtése mindkettőnek halál egyszerű. Ha a dán és az arab között hezitálnál, akkor megérteném, hogy félsz ettől, de nem kell.

Ha csak egy nyelvvizsga kell, akkor spanyol. Mondjuk én könnyebbnek tartom a németet a spanyolnál, de kinek mit jelent a könnyű? A német sokkal felépítettebb, élesebb nyelv, sok ismerősöm mondja azt, hogy "kocka"-nyelv, azaz nagyon merev, mozdulatlan, stabil, tömör. Megvan a maga szépsége a nyelvnek (én imádom), de tudom, hogy sokan undorítónak tartják. Számomra azért könnyebb, mert sokkal logikusabb. Mindenki a névelőkkel hadonászik, hogy azok nagyon nehezek. Igen, és? A legtöbb nyelvben teljesen elfogadott tény a névelők és nyelvtani nemek használata, és az, hogy milyen nemű a szó, egyedül a hagyományra, semmint a logikára épül. Én oroszul is tanulok, ott sokkal rosszabb a helyzet: minden főnévnek van nyelvtani neme (mint a németben a der/die/das), DE nincsenek névelők. Még egy érv a német mellett, hogy az egyetlen jelenidőn, egyetlen jövőidőn és két teljesen egyszerű múltidőn kívül nincs több igeidő (esetleg lehet még ismerni a második jövőidőt, de az már csak felsőfokra kell, vagy még oda sem!). Németből a nyelvvizsgán leginkább azt nézik, hogy a nyelvtant mennyire tudod használni. Logikus a nyelvtana, merev, szabályokhoz kötött a szerkezet, és pont annyi kivétel van a szabályokhoz, ami még elviselhető.

Én imádom a nyelveket, de a spanyollal nagyon sokat sz.ptam. Nem tudom miért, valahogy túl laza, szerkezet nélküli az egész nyelvtani része, én pedig olyan vagyok, hogy szeretem a nyelvtant elejétől a végéig megtanulni, hogy utána egy stabil vázra építhessem a nyelvet. A spanyol az elején halál könnyű, azonban később, a nyelvvizsga közeledtével egyre több és több kavarodás lesz, egyre összetettebb az egész, és bejön a kötőmód a képbe, ami nagyon sok tanuló fejét teljesen és tökéletesen összekavarja. Az a baj, hogy túl sok az igeidő, túl sok a "de" és az "a" szó használata, és néha nem tudtam, hogy mégis mit is akarnak ezek jelenteni a mondatban. Előnye viszont, hogy fülbemászó az egész nyelv, nagyon könnyed és kötetlen (ez előny is, de hátrány, ha a nyelvtani részét nézzük). Ja, és szerintem sokkal több a kivétel és a meg nem tanulható rész, mint a németben. De ez csak személyes vélemény.

Konklúzióként annyit, hogy a legtöbb nyelvtanár szerint a német az elején nagyon nagyon nehéz, de egy szint után annyira lazává válik, hogy már csak szavakat kell tanulnod a további fejlődéshez (tapasztalatom szerint ez igaz is, ugyanis a nyelvtani részét fél év alatt be lehet seggelni elejétől a végéig, és utána mindenhol ezeket a szabályokat kell használnod, utána egyre több szóval pedig egyre több mindent ki tudsz majd fejezni). Ezzel szemben a spanyol nagyon könnyű, játékos, fülbemászó nyelv a legelején, viszont a komplexitása majdhogynem hatványozottan nő a szint növelésével. Persze ez nem az A2-B1-es szintet érinti, de szerintem a B2-es (középfokú) nyelvvizsgához már bele kell gabalyodni a nehezebb nyelvtanba is.

Ha a németet választod, szívesen segítek neked benne :) 12 éve tanulom.