Le tudnátok ezt nekem fordítani? (bővebben lent)

Szóval egy barátnőm küldte át nekem ezt a szöveget,de még nekem sincs annyi angol tudásom,hogy letudjam,és a google fordító is szar...Aki jó angolos,az legyen szíves fordítsa már le nekem ezt:

Hello!Nem is tudom,hogy hol kezdjem.Először is szeretnék bocsánatot kérni a helyesírási hibákért, nem vagyok jó angolos, a Google fordító pedig nem tökéletes...Nézzük akkor a legelején:2012 szeptemberében hallottam rólatok először,vagyis inkább láttam,mivel az egyik újság óriásposzterén voltatok.Pár hónapig nem is igen foglalkoztam veletek,egy számotokat hallottam összesen,mindig is olyan ember voltam,hogy nem érdekeltek az előadók.Aztán, tisztán emlékszem,hogy pontosan 2013. január 25-én,pénteken határoztam el,hogy jobban megismerlek titeket.Azóta úgy érzem,az volt életem legjobb döntése.Emlékszem, hogy egész délután a ti számaitokat nyomattam,minden feliratos interjút és videót megnéztem, a lehető legtöbb cikket elolvastam rólatok,és a lehető legtöbbet megtudtam rólatok.Azóta már többször megkérdezték tőlem,hogy miért szeretlek titeket.És úgy érzem,hogy ezt most nekem le kell ide írnom.Le kell azt írnom,hogy mennyit köszönhetek nektek,ugyanis addig a bizonyos péntekig az életem nem haladt semerre,sose találtam meg a helyem,sosem voltak barátaim,mindig rengeteg nyomás volt rajtam.És ez a mai napig is így van.De mikor titeket hallgatlak,minden eltűnik,csak ti vagytok és én,egy pillanat alatt minden elvárás,minden teher eltűnik.Ti tanítottatok meg arra,hogy higgyek magamban,hogy legyek önmagam,hogy sose adjam fel az álmaimat,hogy bízzak magamban,hogy csináljam azt,amit szeretek.Velem voltatok mindig,ha szomorú voltam,felvidítottatok,ha egyedül voltam,vígaszt nyújtottatok.Soha senkinek nem beszéltem az érzéseimről ,mindig magamba fojtottam őket,próbáltam velük egyedül megbírkózni, és mikor ez nem ment,ott voltatok ti. És ha egyszer a több ezer levél közül ezt elolvasnátok,akkor csak el szeretném elmondani,hogy köszönöm.Köszönöm,hogy értelmet adtatok az életemnek,hogy lelket leheltetek belém,és hogy...hogy megmentettetek.Mert megmentettetek,srácok,ugyanis mióta directionernek nevezhetem magam,úgy érzem,hogy csak azóta élek igazán.És ezt tudnotok kell,hogy ha ti nem lennétek,akkor már halott lennék,hisz nem egyszer gondoltam már az öngyilkosságra.De ti megmentettetek.Lelket öntöttetek belém.Nem tudom, hogy valaha eljutok-e majd egy koncertetekre is,itt még nem voltatok,és szerintem évekig még nem fogtok jönni.De azt mindenképpen tudnotok kell,hogy mennyit köszönhetek nektek.

Sok sok köszönettel

Egy a sok közül

Köszönöm.xx