Japán nyelvet szeretnék tanulni. DE ha ezeket nem tudom hogy mehetne? (Gondolom sehogy ^^" a többi lent)

Ezek a kérdések többnyire szükségtelenek a nyelvtanuláshoz. Inkább nyelvprofesszoroknak lényegesek, nem tanulóknak, szóval ne aggódj emiatt. Ennél kicsit másabb az amit tudnod kell.

Kanji (漢字): a "kínai" és a "karakter" kanjivál írják, tehát szószerint "kínai karakterek"et jelent, ezek a logografikus írásjegyek, amiket kínából vettek át. Logografikus, tehát semmi közük az abc-khez, hanem egy jel az egy (vagy több) szót (vagy szótövet, szórészt) helyettesít, ír le.

Ebből nagyon sok van, 2136 jouyou (常用 mindennapi használat) van kijelölve, amit a japánok iskolában tanulnak, de jobb regényekhez azt mondják olyan 3000 azért kellhet.

Elsőre a kanjik egyedinek és bonyolultnak tűnhetnek, de nagyon sok belőlölük ugyan azokból a résekből, gyökökből épülnek fel. Fogalmam sincs mennyi van belőlük, olyan pár száz. A Nelson szótáram 214-t sorol fel.

Nos a gyökök alapvetően félig fontosak egy kanjinál. Kell, hogy fel tud fedezni őket, de nem kell, hogy mindet tudjad. Elég ha kanji tanulás közben eszedben tartod a fogalmát, esetleg néha megnézed milyen gyökökből áll.

Sok gyök magában is kanji. Pl.: kokoro (心 szív, lélek, elme). De pl.: lehet egy gyöke is másik kanjinak: mondjuk mado (窓 ablak)

A gyöknek 2+1 haszna van, egyrészt ha már jártas vagy a gyökleírásában, akkor megtanulni egyszerűbb lesz a kanjit, de igazából ilyen szempontból nem kell magukat a gyököket tanulgatni, majd kanji tanulás közben úgy is metanulod őket.

Kettő, hogy szótárakban ismeretlen kanjit leginkább vonászám és gyök szerint tudod megkeresni. (Ez mondjuk papír alapúakra igaz leginkább, de digitálisoknál is sokszor gyorsabb ez)

A plusz egy, hogy néhány gyök utalHAT a kanji jelentésére. Pl. a legtöbb érzelmemben, érzésben és azokhoz kapcsolodó igékben felfedezheted a kokoro-t: 悲 bús vagy 悔 frusztráló. Ahogy láthatod a gyök poziciójától függően (jobb, fent, lent vagy bal oldalon) kicsit változhat.

A kokuji és a kokkun olyan kanjik, amiket nem teljesen kínaiból vettek át.

A kokuji (国字 nemzeti jelek) nem olvasat, hanem magát a kanji létrejöttét jellemzi. Olyanok amik Japánban jöttek létre, nem pedig Kínából vették át. Relatíve kevés van ebből, főként jouyou közt kb. olyan 10 van. Elsősorban csak japánra jellemző találmányok, állat- vagy növényfajták kanjijai tartoznak ide.

A kokkun (国訓 ~nemzeti japán olvasat) pedig olyan kanjik, amiket bár a kínaiból vettek át, de a szó/jelentés, amire használják eltér a kínaitóll.

Ezeket megtanulni teljesen felesleges.

Olvasatként alapvetően hármat szokás megnevezni:

kun'yomi (訓読み japán olvasat)

on'yomi (音読み hang olvasat)

és

nanori (名乗り ~név függelék)

A kun'yomi azt jelenti, hogy a kínai karaktert egy már létező japán szó leírására használják, tehát a kiejtés már eddig is része volt a japán nyelvnek csak nem volt mivel leírni.

Ez abban tér el a kokkun-től, hogy ott ugyebár a jelentés is megváltozik.

On'yomi pedig azt jelenti, hogy a kínai írásjellel átvették az akkori kínai olvasatot is (nyilván torzítva).

A nanori csak nevekben használt olvasatok, kis millió van belőlük szóval jobban teszed, ha hagyod a fenébe.

Alapvetően a kokujiknak nyilván csak kun'yomijük van, bár néhánynál előfordul, hogy on'yomival rendelkező gyökének olvasatát átvéve on'yomija is lesz.

Alapvetően igaz szok lenni, hogy ha egy kanji egyedül áll vagy csak a szótővet helyettesíti, akkor kun-nal olvassuk míg ha más kanjival áll, akkor on’yomit használunk, de ha kun’yomit akkor is vagy kun-kun vagy on-on.

De létezik olyan kanji is, amit magában is on-nal olvasunk, legtöbbször ha kun-ja nincsen. De van olyan is, hogy jelentést változtat. Pl.: 本 hon (on olvasat) -> könyv, moto (kun olvasat) -> eredet.

Az összetételekre meg még inkább igaz, hogy on-on, kun-kun, on-kun és kun-on is létezik (és persze 2+ tagú kombinációknák is igaz ez), de on-on gyakoribb a kun-kun-nál és e kettőnél jelentősen ritkább az on-kun és kun-on.

Van, hogy összetett kanjiknak az olvasata teljesen független a két kanji olvasataitól.

Tehát soha ne olvasatokat tanulj, mert attól még nem fogsz előbbre jutni, olvasni tudni. Szavakat tanulj: olvasatát, jelentését és írását együtt.

Romaaji:

Ahogy a neve is adja (román jelek), a japán nyelv átadása latin abc-vel. A japán nyelvhez egyféleképp használatos: gépeléshez latin betűs billentyűzettel. Sok létezik, nincs officiális álláspont, bármelyiket használhatod. Igazából japánt nem írsz romaajiva,l az IME-k pedig mindet felismerik (a hosszítás legyen ee, ne ékezetekkel) szóval ami jól esik. Van amely kiejtéshez közelebbi (ju) van amelyik az eredeti íráshoz (jyu)

A kanák szótagírások. (tehát ugyanolyan, mint a magyar ábécé csak egy jel egy szótagot jelöl és akkor más jel van ka-ra, ke-re is meg i-re. A magánhangzók: a, e, u, i és o, illetve a zárómássalhangzó n egy szótagnak számítanak). Ezek ugyebár japán probálkozások az írás egyszerűsítésére). Sok fajta van belőlük, első jelentős a man’yougana, ami kb abből állt, hogy a kanjit csak olvasatuk szerint használták nem pedig jelentésük szerint. Ez ma már nem használt, szóval ne is törődj vele.

A hiragana (平仮名), kialakulások szerint néhány kanjinak a leegyszerűsödése, de ez is csak érdekesség. Mindenesetre 46 jel van (illetve van még egy kettő, de azokat már nem használják), ezekhez ugyanúgy léteznek ékezetek, illetve összetett jelek. Az ékezet it a felső jobb sarokba rakják. か (ka) -> が (ga), az összetételek pedig általában úgy jönnek létre, hogy egy kanji nagyban, a másik pedig alá kicsiben jobb oldalra. き (ki) és ゆ (yu)-> きゅ(kyu). Illetve egy kivétel, ami bal oldalra megy, ez a つ, ami kicsiben viszont “duplázást” jelent (azaz szünetet)　っき (kki)

Ezeket mind meg kell tanulni és a müködésükhöz kapcsolatos szabályokat is, de ez egyálalán nem sok.

Na a katakana (片仮名) az létrejöttét tekintve kanji részek kiragadásából van. Majdnem ugyanaz a hiragana csak mások a jelek illetve a hosszítást a ー jellel oldják meg. (Míg hiragana-ban ugya kiírod a magánhangzót kétszer).

A különbség hogy a katakana-t azért találták fel, hogy más nyelvekből átvett szavakat írjanak vele (nyilván a régen átvettekre, amik már integrálodtak a nyelvbe ez nem vonatkozik), viszont a japánnak ugye sokkal kevesebb hangja van, így jött létre a “kiterjesztett katakana tábla”, ami egy jó pár plusz összzetételt hoz. Ezeket amúgy sokszor még mindig nem használják, mert ugyebár egy japán meghalja azt, hogy version, akkor megpróbálja visszaadni, ahogy tudja: baashon. És jó, hogy közben letudják már írni a ve-t is, de addigra már megszokottá vált a baashon. Ezekből tehát egy pár gyakorit érdemes megjegyezni, mint pl. ティ (ti), de amúgy nem nagyon fogsz a többivel találkozni, illetve a legtöbb elég logikus.

A kinai irasjelek (v. irasjegyek, ha valakinek igy tetszik) mindenekelott jelentest jelolnek, nem szotoveket, ez utobbiakat pusztan a japan adaptacio miatt, mivel a kinai irasjelek nem a japan leiirasara lettek kitalalva.

Bizonyos haszna van annak, ha az irasjelek tanulasa kezdeten megbaratkozol az osszes gyokkel (legalabb felismeres szintjen), pl. a 鼻 irasjelet nem fogod 白 vagy mas irasjel mint gyok alatt keresni, mert az egesz jel maga a gyok. Ha ezt tudod, eleg sok veszodtsegtol szabaditod meg magad.

Egy kis javítás az első válaszhoz:

nem romaaji, hanem römaji, a románokhoz az ég világon semmi köze, ellenben - mivel valóban a latin betűs átírást takarja - Rómához, illetve a Római Birodalomhoz kapcsolható.

Legelterjedtebb a Hepburn átírás, bár Japánban a Nihonshiki-t is sokat használják. A Magyar Tudományos Átírástól (MTÁ) óva intek mindenkit, mert az egy okádék :D (és mellesleg egyik IME sem ismeri fel)

Abban igazad van, hogy elütöttem, mert roomaji és ha az ö, egy hosszított o akar lenni, akkor jogos.

A róman pedig megint egy szerencsétlen fordítás volt részemről, mert az angol "Roman"-ra gondoltam, ami viszont magyarul római, akikhez már igen is sok közük van.

Mindenesetre elnézést a helytelen fogalmazásért és köszönöm a javítást.