Előfordult már veled, hogy egy nyelvet kifejezetten azért nem szerettél, mert nagyon elvárták tőled?

Én is az angollal vagyok (voltam?) így...

Általános iskola felsőjében nagyon sziportyó volt a tanár, titpikusan rosszindulatú volt, és valamiért kipécézett magának. Mindig leégetett órákon, és hatodikban megbuktatott év végén... Amikor odamentem hozzá évzárón, hogy hogy kell elképzelni egy pótvizsgát, meg miből is kellene készülnöm, elhajtott, hogy ez nem az ő dolga. Szóval gondoltam, elég lesz, ha megtanulom azt a szöveget, ami miatt megbuktam végül is, mert sosem magoltam be, és minden órán kaptam egyest rá (én meg mindig azt gondoltam, ha kaptam már egy-két karót, többet nem fogja kérdezni:D). Szóval nem is tanultam a pótvizsgára, és simán meglett... Szánalmas vén p*na volt... Jól megutáltatta velem, meg belém beszélte, hogy s*gghülye vagyok angolból. Középsuliban nyelvi előkészítőbe mentem, heti 18 angolom volt, de sajna nem sokat fejlődtem a gyengébbek miatt (nem voltunk csoportra szedve), inkább csak magabiztosabb lettem angol téren. A középszintű érettségim átlagos lett, 73%, idén meg megcsináltam az emeltet, mert kötelező nyelvszakra. Így, hogy egyedül készültem rá, kicsit megbarátkoztam vele, most már magabiztosabb vagyok, de azért az általános sulis élményeim eléggé meghatározták a hozzáállásomat kezdetekben. Most, hogy a szóbelin se voltam béna, máris szimpatikusabb nyelv lett, de ja, én is utálom, amikor az angol nyelv fontossága folyik a csapból is, vagy amikor valaki angol szavakat kever a blogjába, amit egyébként magyarul ír... L21