Japánul kezdek el tanulni. Akik most tanulják vagy tanultátok, hogy volt egyszerűbb megtanulni a jeleket?

Privátban átzavarok egy linket a könyvhöz, amik első nekifutásra én használtam.

Amúgy meg hogy tanultam meg? Gyakorlás. Marha sok gyakorlás. Egy kockás füzetet teleírtam velük. Még most sem megy olyan természetességgel az olvasásuk, de egy kanjik nélküli szöveget már el tudok olvasni. Lefordítani más kérdés, de legalább elolvasás megy. Ami persze nem ér semmit, mert kanji nélkül japán szöveg nincs. A japán nyelvtan nem kifejezetten nehéz, sokban hasonlít a magyarhoz. De az írásjegyek miatt eszméletlen mennyiségű türelem kell hozzá. Nem megbántani akarlak, de ha az alapjegyek megtanulásához sincs türelmed, akkor inkább hagyd az egészet.

Na, ha tudsz azért angolul, ezt a weboldalt mindenképpen javaslom: [link] Egyszerű, könnyen érthető, jól rendszerezett és átfogó tudásgyűjtemény. Ha eljutsz a kanjik-ig, akkor pedig erre érdemes körülnézni: [link]

Van egy könyvsorozat, Remembering the Kanji a címe, James Heisig írta. Én ez alapján tanultam meg kandzsikat írni. 3001 kandzsit tanít meg mnemonikus módszerrel, nekem kb. 5 hónapba telt. Új kandzsik elsajátítása nem nehéz, ha már sokat ismersz.

Kanákat megtanulni egy délután. Mivel hiraganákat nagyon sokat lát és ír az ember, ezért nem kell különösebb erőfeszítés a megtanulásukhoz. Ajánlom mmellé még a [link] című oldalt.

Az a tanácsom, hogy mindenképpen használj SRS-t. Én az Anki nevű programot használom, ami teljesen ingyenes.

Fontos megjegyezni, hogy az említett könyvsorozat nem értelmezni tanít meg, csak arra, hogy le tudd őket írni, illetve fel tudd őket ismerni.

Én nem ajánlom, hogy csak kanákkal tanuljon valaki japánul, mert gyakorlatilag nem fog tudni semmit sem elolvasni, hiába érti és beszéli perfektül a nyelvet. Ha jól tudom, középiskolákban kb. 400 kandzsit tanítanak meg itthon. Nehogy bárki azt higgye, hogy ez elég, gyakorlatilag analfabéta annyival az ember.

Az előző válaszoló vagyok.

A weboldalt a Heisig-könyv mellé ajánlom természetesen, csak véletlenül a másik bekezdéshez toldottam hozzá. Az oldalt csak a történetekért használtam, a kikérdező funkcióját nem, arra ott az Anki (ha megnézed, hogy mi is ez a könyv, az oldal és az Anki, akkor érteni fogod, miről beszélek).

Sok eszköz és anyag van az interneten, ami nagyon sokat könnyít a japántanuláson. Azonban egyik sem csodaszer, csak növelik a hatékonyságot. A kulcs viszont itt is a kemény munka, sok gyakorlás és rengeteg kitartás.

[link] - itt a hivatalos használati útmutató Ankihoz, ennél jobban elmagyarázni nem tudom.

Gondolj a rendes szókártyákra. Egyik oldalán van egy kérdés, másikon a válasz hozzá. Ahhoz, hogy valamit magabiztosan elő tudj hívni a memóriádból, sokszor kell ismételni, hogy minél jobban bevésődjön. Minél jobban tudsz valamit, annál ritkábban kell felelevenítened. Valódi szókártyák esetén neked kellene nyilvántartani, melyik kártyát mikor kell újra megnézned. Az Anki ezt a feladatot átvállalja, neked csak annyi a dolgod, hogy becsületesen adsz magadnak egy osztályzatot az alapján, hogy mennyire biztosan tudtad a kérdésre a választ, illetve hogy minden nap megcsinálod az általa adott kikérdezéseket. Konkrétan nekem az egész bele van építve a napirendembe. Felkelek reggel fél órával előbb, megcsinálom egy részét, munkába menet a metrón folytatom telefonról, és ha marad valami, akkor befejezem itthon munka után.

Az Ankiban paklinak (deck) nevezik a kártyáknak egy adott halmazát, úgyanúgy, mint a valódi esetén. A paklikat meg lehet egymással osztani, és az RTK-ból (Remembering the Kanji) is van megosztott pakli, amit le tudsz tölteni.

Ha megvan már az RTK, akkor látod, hogy az alapötlete annyi, hogy minden kandzsihoz hozzárendel egy kulcsszót, és egy mondatba belefoglalja a megtanulandó kandzsinak, illetve az azt alkotó részeknek a kulcsszavait. Az elején még vannak történetek biztosítva, ezek egyébként elég gyengék, utána saját magadnak kell történeteket kitalálni hozzá.

Itt jön képbe a RevTK (a welboldal, amit adtam: [link] Itt a felhasználók beküldték a saját történeteiket, amik sokkal jobbak, mint amiket James Heisig mellékelt a könyvében. A dolog szépséghibája, hogy minden kulcsszó angolul van. Én annak idején minden angol kulcsszót lefordítottam magyarra, és minden történetem is magyar nyelvű, de angolul is meg lehet tanulni.

Egy kártya a következő módon néz ki nálam:

Előlapon: kulcsszó magyarul, alatta a történet, vastagon szedve benne az adott kandzsi kulcsszava, és dőlt betűvel szedve az alkotóelemek kulcsszavai.

Hátlapon: a kérdéses kandzsi, a Heisig-száma és hogy hány vonásból áll.

Régen úgy értékeltem magam, hogy ha a kulcsszó alapján rögtön tudtam a kandzsit, akkor 3-ast adtam magamnak, ha a történet is kellett, akkor 2-est, bármi hiba esetén 1-est. Később már nincs szükség se kulcsszavakra, se semmire, megy magától, és ezzel együtt az értékelésem is megváltozott. Azt az analógiát tudom hozni erre az egészre, mint amikor házat építesz, felállványozod, majd miután elkészült, az állványzatot lebontod, a ház pedig megáll magától. Itt kandzsikból építesz egy házat, a történetek és a kulcsszavak pedig az állványzat.

Egy történet akkor jó, ha frappáns. Ez sokszor nem jön persze össze, de hosszú távon ez nem lesz probléma.

Itt egy példa (szerintem) frappáns történetre:

Megtanulandó kandzsi kulcsszava: diadal

A kandzsit felépítő elemek: hegy, bab, szél

Történet: Megettem egy hegynyi babot, és diadalmaskodtam a szellentő versenyen.

RevTK-n ( [link] sok jó sztori van, a könyvben mellékelteket nem érdemes nézni egyáltalán.

Az elején kicsit nehéznek tűnhet, de 500-1000 kandzsi után rutinfeladattá válik az egész. Sőt, az az igazság, hogy ennél egyszerűbb része nem lesz a japántanulásnak.

Így a végén felmerülhet benned, hogy odaadnám-e a paklimat. Azért nem szeretném odaadni senkinek, mert vannak benne olyan történetek, amik a saját személyiségemet, érdeklődési köreimet, illetve a lelkiállapotomat tükrözi abból az időből, amikor csináltam ezt az egészet.

A kulcsszavakat mondjuk egyszer elérhetővé tehetném valahol, azokban nincs semmi különös.

A kandzsiknál egyébként a vonások sorrendje és iránya természetesen kötött. Kis tapasztalattal a könyvből is rögtön lehet látni a vonások irányát, de ha valamiben nem vagy biztos, akkor "[kérdéses kandzsi] stroke order" kereséssel Google-ben könnyen található animált ábra hozzá.

Az előző vagyok még mindig.

Azt kifelejtettem, hogy az RTK 2. kötete nem új kandzsikat, hanem az 1. kötetben tanultaknak az olvasatait tanítja. Én ezt teljes egészében kihagytam, és azóta sem bántam meg, mert az olvasatok tanulásának van jobb módja is.

Az elején nehéznek és rémisztőnek tűnhetnek a kandzsik, de nem azok. Sokan megtorpannak, elkezdik az RTK-t, de nem csinálják végig. Nem kell megijedni, kitartónak kell lenni, és később sokszorosan megtérül a befektetett energia. Nem beszélve arról, hogy a valódi nyelvtanulás csak ezután kezdődik, és az már jóval nagyobb falat.