Japánul tanulók! (vagy akik már megtanulták) Ti mennyi idő alatt tanultátok meg a nyelvet, és milyen szinten? Volt valami extra, amivel könnyebben tanultad meg a nyelvet? Mennyire vagytok elégedettek a tudásotokkal?

16 éve foglalkozom a japán nyelvvel, és hosszú volt az idáig vezető út :)

16 évesen kezdtem egy rövid, 60 órás tanfolyamon, majd - tanár hiányában - magamtól próbáltam folytatni. Aztán egyetemen ez volt az egyik szakom, közben egyre több japánt is megismertem, s állandóan jegyzeteltem. Ha olyasmit hallottam, amit nem értettem, felírtam, kikerestem. Ez sokat segített abban, hogy nem csak a tankönyvi szókincset ismertem meg, hanem az igazi, beszélt nyelvit is. Ez a módszer később Japánban is nagyon bejött, mindenképpen ajánlom.

Én dalokat nem fordítottam, sőt animéket sem néztem :)

Viszont sokat olvastam, és rengeteg nyelvkönyvet "végeztem ki". Japánban ez volt az, amire sosem sajáltam költeni.

Az egyetem után a nyelvtudásom még mindig csak egy jó erős középszintű lehetett - ugyanis az egyetem nem nyelviskola, tehát bár nagyon sokmindent meg lehet ott is tanulni, a nyelvtanulást máshol kell "intézni".

Így tettem én is, közel két évet Japánban is tanultam, s ez hozta meg az igazi eredményt.

Hogy mindeközben milyen tapasztalatokra tettem szert, talán mindennél többet mond a honlapom, ha van kedved és időd, nézd meg: kiralyrobert.hu

Kedves kérdező, hadd kérdezzek vissza, te is tanuld a nyelvet? Ha igen, milyen szinten vagy már?

A japán nyelv szerintem olyan, hogy először azt hiszed 'fú ez nagyon nehéz lesz', aztán belevágsz és rájössz hogy 'hú hát mégsem annyira vészes mint hittem' mivel viszonylag szabályosak a ragozások, nincs sokféle igeidő, az írás kicsit macerás, de megszokható.

Aztán 4-5 év után mikor már azt hiszed egész jól beszélsz, szembetalálkozol a keigoval mondjuk vagy egy dialektussal (Osaka-ben), esetleg úgy döntessz könyvet olvasnál és hardcore kanjik bejönnek - és rájössz, hogy nem, ez a nyelv mégsem annyira egyszerű. Mikor nem tudod társadalmilag hova helyezni magad és aszerint használni a keigot, vagy idegrohamot kapsz az irodalomban használt, nem éppen a legkönnyebb fogalmazásra törekedő kanjik láttán.

Én ebben a fázisban vagyok most, 5 év önálló tanulás, emelt érettségi meg JLPT után. Japánban sajnos sosem jártam, cserediákokkal, skype-os ismerősökkel beszélgetek, de ez persze nem ugyanaz. Lehet 1-2 év Japánban sokat segítene, de sajnos anyagilag nekem nem bevállalható.

előző: Hány kyu-s a JLPT-d?

Én most készülök az N3-ra, két év tanulás után. az elején könnyűnek tűnt, aztán 1,5 év után nehezedett, a szenvedő szerkezet, műveltető szerkezet, a sok hasonló kanji... azért nem olyan egyszerű.

3-as. Tavaly mentem volna N2-re de rájöttem nincs értelme amíg Magyarországon vagyok, szóval végül nem tettem le, pénzkidobás.

A keigo az igazi gyilkos, najó a szenvedő-műveltető se semmi meg a kanjik hajajjj igen.. de a keigo, nekem az a nagy mumus.

A keigo valóban nem egyszerű história. De ahogy így mindenki írja, hogy mi miért nehéz, azért elgondolkodtam valamin. A szenvedő, műveltető, illetve a kombinációja azért - független attól, hogy valóban sok gyakorlást igényel - még "csak" nyelvtan. Hogyhogy senki nem említette az un. "bunkei"-eket, azaz a nyelvtani formákat? Hiszen tulajdonképpen az N5 és N4 az a két szint, amire alapvetően még csak a nyelvtanok kellene, ami azért annyira nem nehéz japánban, ugyanakkor N2 és N1 esetében döntően a bunkeien van a hangsúly (mármint a vizsga ezen részét tekintve. Egy átlagos bunkei-kézikönyv legalább 500-at tartalmaz, mégsem beszél ezekről senki. Mit gondoltok erről?

(Most az, hogy a szókincs és a szövegértés is nagyságrendekkel nehezebb, másik kérdés).

Khatzumoto egy amerikai srác aki 18 hónap alatt tanult meg japánul anyanyelvi szinten, de eközben a nap 24 órájában japán környezettel vette magát körül.

[link]