Melyik nyelvben nincs: magázódás, névelők és ilyen hasonló felesleges dolgok?

Vicces vagy a kívánságlistáddal, hogy milyen LEGYEN a nyelv, amit hajlandó lennél megtanulni... :) Ez nem így működik. A nyelvek nem ennyire egyszerűek, valóban néhány bennszülött nyelv talán ilyen, aminek nincs írása csak beszélt nyelve, és nem fejeznek ki túl bonyolult tartalmakat.

A másik, hogy tényleg az eszperantót csinálták direkt kb. olyanra, amilyennek te szeretnéd. Tanuld meg, világszerte találsz PÁR embert, aki beszéli. Ez egyfajta filozófia, vagy mozgalom. Olvass utána.

Vagy lovári...

Szerintem amiket felsoroltál, azok mind nehezebbek, mint az angol... Én tanultam olaszt gimiben, de míg angolból lett nyelvvizsgám, olaszból nem, nekem sokkal logikátlanabbnak tűnt az igeidő-rendszere, mint az angolnak... Németet is tanultam egy évig, abból még emlészem sok mindenre, de annak a névelői nagyon nehézek, és logikátlanok (pl. a "lány" szó nem nőnemű, hanem semleges!!!) , és abban van magázódás is.

Eszperantót javaslom én is akkor, csak azt nem tudom, hol tudod majd használni, bár minden országban vannak elvileg eszperantós közösségek, de pl. ha bemész egy boltba, ott nem nagyon fognak megérteni. Attól függ, mire kell.

"Igeidők ne is mond... "

mondd...

Na nézzük a kívánságaidat:

1.Magázódás. Tévhit, hogy nincs az angolban. Először is: eredetileg a you magázó forma volt és ez maradt meg. Másodszor: az angolban pont ezért ki kell tenni megszólításokat: Mr., Mrs., Miss, Professor, Officer, Sir stb.

2. Névelő: konkrétan az oroszt és a latint tudom, hogy nincs benne, de szerintem ettől nem feltétlenül egyszerűbb egy nyelv. És ugyanezt gondolom az előző pontról is.

"Mondjuk van az a mondat, hogy "Add ide, kérlek" ez magyarul tetszik, mert tömör. De sok nyelvben mondjuk az lenne, hogy pl.: "Azt add ide nekem, kérlek" vagy valamilyen hasonlóra bonyolítják, ami eléggé zavar. "

Akkor neked, barátom, az eszkimó és egyes indián nyelvek valók:

"Az inkorporáló vagy bekebelező nyelv a nyelvtipológiai osztályozás szempontjából olyan, magas fokon agglutináló nyelv, amely a nyelvtani viszonyokat és a szóképzést a szótőhöz járuló toldalékok és utóragok útján fejezi ki, ahol a toldalékok hosszú halmaza gyakran határozó- és módosítószókat is magukban foglalhat, ezzel akár teljes mondatnak megfelelő szavakat alkotva. Az inkorporáló nyelvek e tulajdonságuknál fogva egyúttal poliszintetikus, azaz magas fokon jelentéstömörítő nyelvek is (a nyelvészeti szakirodalom ezért sokszor azonos fogalomként kezeli az inkorporáló és a poliszintetikus nyelvet).

Az eszkimóban például az illujuaraalummuuttuviniugaluaqpungalittauq szó jelentése: ’de én is egyike vagyok azoknak, akik még a nagyon nagy házhoz mentek el’ (illu ’ház’, juaq ’nagy’, aaluk ’nagyon’, viniq ’ment’, punga ’én’)."

"illujuaraalummuuttuviniugaluaqpungalittauq"... Mit szólsz te ehhez? Egyszerűnek tűnik?

Kicsit sekélyesen látod a dolgokat. Felhozod egyik oldalon a magyar nyelvet, ami ragozó nyelv és emiatt kevesebb szót használ, másik oldalon pedig egy angolt vagy más olyan nyelvet, ami elöljárókat használ. Az állításod meg, ha jól értem, az, hogy kevesebb szó, könnyebb nyelv. Na nézzük!

Akarjuk azt mondani, hogy "add ide" egy külföldi szempontjából:

1. magyar: adni + felszólító mód: adj-

ehhez hozzá kell tenni az E/2 személyragot: adj- -d /-ál

Ki kell választani, hogy alanyi vagy tárgyas ragozás, mert nem mindegy, hogy ad(ja)d vagy adj(ál).

Ha ez megvan: Ad(ja)d

ide: külföldi nyelvekben nem ezt mondják, hanem azt, hogy nekem, így ezt a kifejezést külön meg kell tanulni. Ezenkívül egy angolnak nehézséget jelenthet, hogy mivel az ő nyelvükben nincsenek külön szavak a helyre és irányra, tudnia kell az "itt" és az "ide" közti különbséget.

nekem: én + birtokos névmás= nekem.

Nézzük az angolt:

Give it to me please!

Nincs külön felszólító módú szóalak, nincsenek ragok. Na, melyik tűnik egyszerűbbnek?

Ez nem más, mint azon vitatkozni, hogy a with the car és a kocsival közül melyik az egyszerűbb. Külföldi azt mondaná, hogy az első, mert ki kell tenni egy szót, ami jelzi a -val-vel-ragnak felel meg, egy névelőt és egy főnevet. Semmi nem változik, nincsenek esetek. A magyarban már itt is megjelenik a magas-mély hangrendi illeszkedés (kocsival de tevével) a hasonulás (kalappal) plusz lehetnek ragok is (kocsimmal, kocsiddal, tevéjével) meg kötőhangok. Egy külföldinek ez aligha könnyebb, mint nem változó szavakat egymás mögé pakolgatni.

"És ne legyen sok eltérés egy kérdő vagy egy kijelentő mondat között. Pl.: "Ott van" "Ott van?" magyarul elég csak a hanglejtésemen változtatni, és máris megvan, hogy kijelentő vagy kérdő a mondat, vagy akár felszólító. "

Az a "máris megvan", az egy idegen nyelven beszélőnek esetleg nehezebb, mint kirakni olyan szavakat, amikből kiderülne. Ez olyan, mintha egy kínai azt mondaná neked, hogy csak a megfelelő hangsúlyban kell mondani a "wa" szót és máris megvan, hogy tevét, tojásrántottát, ENSZ-csúcstalálkozót vagy csillogó patak vizét jelenti (fiktív példa, de hangsúlytól függően tényleg egy tucat jelentése lehet a szavaknak). Az oroszban egyébként pl. olyan a kérdő mondat, ahogy te leírtad, vagyis nincs szórendi különbség, csak hangsúlybeli. Viszont a hangsúlybeli különbség más, mint nálunk, amit külön meg kell tanulni. Nem tom, melyik az egyszerűbb.

Az orosz nyelv amúgy kielégítené a feltételeidet annyiban, hogy nincs benne névelő és amit imént írtam. Szívás az, hogy tele van ragozással. Esetleg meg kéne nézned a török nyelvet, ami nagyon hasonlít nyelvtanilag a magyarhoz.