Francia nyelv tanulása olaszul?
Találtam egy tök jó francia nyelvkönyvet, ami olaszul van (természetesen olaszoknak), és arra gondoltam, hogy nem is lenne rossz ötlet, ha egy már megtanult nyelven sajátítanék el egy újabbat. Még egy érv, hogy a kettő eléggé hasonlít egymásra, gondolom ezek az azonosságok is le vannak írva a könyvben könnyítve az én dolgomat is, hiszen hogy is lehet könnyebb egy olasznak megtanulni egy másik latin nyelvet, mint ezekre a hasonlóságokra fókuszálva. Nem utolsó sorban még szinten is tudnám tartani/fejleszteni az olasz tudásom, amit mostanában eléggé elhanyagolok.
A kérdés mindössze az, hogy NEM FOGOM ÖSSZEKEVERNI ÍGY A KETTŐT?
Én úgy vettem észre, egyénfüggő, ki mennyire keveri össze a nyelveket. Én nagyjából egyszerre tanultam olaszt és franciát és nem kevertem össze. A nyelvtan szinte ugyanaz (oké, némi túlzással), ez nagyon segít megtanulni a másik nyelvet. Viszont nagyok a hangtani különbségek, az írásképben pedig a végződések eléggé elkülönítik egymástól a két nyelvet, emiatt nem lehet annyira összekeverni a kettőt, szerintem. Éppen ezért az olasz-spanyol párosítás már bajosabb lenne.
Szerintem vágj neki nyugodtan.
Érdekelne egyébként, mi az a könyv és hol lehet megszerezni.
Igazatok van! Köszönöm a válaszokat! Hát a kiejtés meg a szavak különböző végződése miatt nem valószínű, hogy összekeverném. De pl. a nyelvtannal már nem tudom, mi a helyzet.
Nem tudom tapasztaltatok-e már olyat, hogy az egyik nyelv nyelvtani szabályát egy másik nyelven alkotott mondatban akartátok alkalmazni. Aki több nyelvet beszél, biztos tudja mire gondolok...
Pl. "Ho paura di MI addormentare." Ugye ez nem helyes. A "mi" az "addormentare" igére kéne legyen ráillesztve, de itt épp a franciában tanult nyelvtani szabályt alkalmaztam véletlen és így elé került a névmás. Ugyanezt összekeverhettem volna fordítva is: "J'ai peur de endormirme".
Valóban vannak ilyenfajta eltérések, de nem túl sok, ezekre oda kell figyelni. Viszont pl. az összetett múlt időkben a befejezett melléknévi igenév egyeztetése az éppen pont egybeesik a két nyelvben, meg sok más is.
Biztos leírta már valaki, hol tér el a francia és az olasz, érdemes lenne utánanézni.
De pl. nem hinném, hogy a létige múlt idejét összekeverné valaki, merthogy az olaszban az essere, a franciában viszont nem az ^etre, hanem az avoir igével képezzük. Pl. a réussir - riuscire ige múlt ideje beugratós, mert j'ai réussi..., de sono riuscito...
A kötőmód használata nagyrészt megegyezik, de vannak eltérések, ezeket megint jól be kell gyakorolni. Az imperfetto-imparfait használata, azt hiszem, megegyezik.
Hirtelen ezek jutottak eszembe.
A könyvekhez a linkeket köszi!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!