Latinul érdemes tanulni? (Többi lennt)

Szia, a latinban nincs olyan szó, hogy igen.

Akkor érdemes tanulni, ha:

* Érdekel a római kultúra

* Érdekel az egyháztörténet

* Érdekel a középkori irodalom

* Be akarsz szállni az élő latinos közösségbe

* A következő pályákon gondolkodsz: pap, jogász, latin vagy újlatin nyelvek tanára. Orvosként is hasznos, de nem annyira

Az ilyen jellegű kérdésekre mindig azt szoktam válaszolni, hogy kevesebb nem leszel tőle, de ugyanazt az időt/energiát/pénzt ha másfajta tudás elsajátítására fordítod, akkor valószínűleg hamarabb megtérülne - ha csak azt nézed, hogy “megéri-e”. Ha hobbid a nyelvtanulás, érdekel, és nem számít, hogy lesz-e bármi haszna, akkor hajrá!

Arra azonban felhívnám a figyelmed, hogy bár előszeretettel szokták hangoztatni, hogy mennyi szakma van, ahol latinul kell tudni, orvos-jogász-biológus-gyógyszerész, stb… a valóság ezzel szemben az, hogy ezeken a képzéseken minimális a latin, és inkább szavakat, kifejezéseket kell tudni, semmint magát a nyelvet.

Nagyjából a latintanár, pap, vagy bizonyos területre specializálódott történész az, akinek a latintudásra ténylegesen szüksége van. A többieknek ez inkább egy jó hobbi maximum.

Csak megerősítés van, amit többféleképp is ki lehet fejezni, az igenre olyanfajta módon szabványoított egyetlen szó nincs, mint ahogy a modern nyelvekben egyetlen szót erre kineveznek mintegy a nem ellentéteként.

Tulajdonképp a magyarban is látszik ennek az ősi szemléletnek a nyoma. Az igenlés magyarul többnyire egyszerűen csak megismétlese a mondat megfontosabb szavának. Megírtad a leckét? Meg. Te voltál? Én. Bolondok vagytok? Azok.

Aztán meg ott vannak a körülírások, hogy úgy van, meg ilyesmik. Egyszval a logikában az igen és a nem az egyenrangú ellentét, de a természetes nyelveknél nem feltétlenül. A ,,nem'' az fontos, de az ,,igen'' aztulajdonképp csak ismétlés vagy körülírás. Ez meg egyes vadnépek nyelvében vagy ilyen régebbi nyelvek esetében nyomaiban ma is látszik.

A latin egyébként szép nyelv, és szerintem érdemes tanulni. De szerintem nem kell szorongani tőle. Én nem úgy tanulom például a szlovákot sem, hogy jaj mkor fogom tudni, meg hogy most ez lecke. A szlovákot nem szabad görcsösen rettegve tanulni, sőt, néha viccből eelve úgy állok hozzá, hogy a szlovák az értékes marslakók büszke gazdag nyelve, amit nem lehet görcsösen tudni, mert ennek az érdekes és értékes vadépnek a nyelve megtanulhatatlan. Ezért inkább igyekszem ,,együttélni'' vele, mint egy gyerekkri szerelemmel. Sokat olvasok, a nyelvtan is érdekel meg szép is épp a maga összetettsége miatt, meg amit lehet igyekszem élőben is nézni meg hallgatni. Aztán ahogy együttélek vele úgy válik egyre közelebbivé. Egybéként ugyanigy állok a szibériai eszkimók nyelvéhez is (1997 óta foglakozom vele, a magyarnál is bonyolultabb alaktanu nyelvről van szó, és nem bántam meg). Úgy vettem észre szbjektiven, hogy minél vadabb népről van szó, annál gazdagabb, matematikaibb, tanulságosabb, értékesebb a nyelvük, sőt általában a mitológiájuk, őskommunizmusuk is, a legszebb nyelvük meg pont a legeslegelszigeteltebb vadaknak van, van olyan, hogy nyelvészek egy életet is nekiszentelnek egyes vadak páratlanul összetett nyelveinek (főleg pápua, ausztrál mazonas-őserdei népekről legeszigeteltebb maradványai esetében).

A latinra vonatkozóan az ebből a lényeg, hogy én igazából a latint 8-os általános iskolás korom óta szeretem, és valahogy úgy alakult, hogy egy kicsit mindig volt valami hogy foglakoztam vele. És olyan időszakaimban, amikor a személyiségzavarok, elmebetegségek kevésbé gyötörtek, olyankor igyekeztem kifejezetten sokat is foglalkzni vele, valószinűleg afféle kompenzáció gyanánt.

Érdekelt minden benne, a nyelvtan is, a szavak is, az élő szép beszélt latin is, az irások is, de ahogy lehet, próbáltam élő módon is közelíteni hozzá. Ifjúsági szépirodalmat szereztem be belőle. (Harrius Potter, Hobitus ille, Winnie ille Pu, meg persze a Kis herceg (Regulus)). Előadásokat hallgattam, élő természetesnyelvi összejöveteleket. Híres latinos revitalizációs előadók élő vlogjait. Híradórészleteket (vannak ilyenek, valamelyik kicsit poénból, valamelyiket meg egész komolyan hétről hétre sugározzák). Meg beszereztem ilyen XVII-XIX. századi szerzők latinul irt műveit, Kepler János scifije a holdutzásról (Somnium, múgy ennek volt ókori előzmánye is, a Scipió álma), meg Morus Tamás, Campanella Tamás utópiáit, meg ilyeneket (mindig is szerettem az ősi valódi kommunizmus elképzeléseit, kezdve az aranykor-képzetektől mindmáig), meg ugye megvan latinul az Alice Csodaországban is, az Alicia in Terra Mirabili. Amúgy a Robinson is megvan, bár csúnyán tömörítve.

Jó a latin, igazából már rég újra kellett volna éleszteni.

Dēdūximus - saltem, deducere conatus sum. Gratias Tibi ago pro verbis Tuis.

Pellicula latinitatis vivae invenire et monstrare conor:

https://www.youtube.com/watch?v=vWv5cR6lCUM

Nuntii Latini:

https://www.youtube.com/watch?v=ZCF3FuQTwz0

Hobbinyelvnek tökéletes. Néha én is olvasgatom, és elég sokat megértek belőle, pedig soha nem tanultam latinul, ellenben franciául, spanyolul igen, és sok mindent ki lehet következtetni:)

Van egy kopasz srác a youtubeon - asszem Polymathy a csatorna neve - és ő folyékonyan beszéli a nyelvet, talán az ógörögöt is. Érdemes nézegetned, ha érdekel a téma. Poénból beszélgetett latinul a vatikáni papokkal, és sokuk fele annyira sem beszélt, mint a srác:)