Abban az esetben ha egy szaktanár megbuktatja a diákot, akkor annak nem kellene a kiskorú veszélyeztetéséhez tartozni?

A jogok mellett mindig vannak kötelességek is, csak a hozzad hasonló hőbörgők azokról nem vésznek tudomást. A tankötelezettség szóról hallottal már? Azt jelenti: kötelező tanulnod. Szóval nem csak jogod van tanulni, hanem kötelességed is.

A tanár a buktatással a többi osztálytárs fejlődését segíti elő, hogy a renitens ne húzza vissza az egész osztály fejlődését. Ez meg neki kötelessége.

Nem ez a megoldás. Mutatnék egy másik irányt.

Nincs-e annak a gyereknek diszlexiája és/vagy diszgráfiája? Ez súlyosan nehezíti a nyelvtanulást, főleg a poroszos biflázós módszer esetén.

Sajnos sok gyereknek van ilyen nehezítése, kb 20%-ban, de a nyelvtanárok az égvilágos semmilyen információt az alapképzésben nem kapnak arra, hogy ilyen gyerekeket tanítsanak. Pedig van rá szakirodalom, módszertan. A Gyógypedagógia Főiskola számos könyvet, speciális munkafüzetet adott ki, amit a tanárok nem ismernek. Érdemes utánanézni, megvenni segédanyagokat a saját gyerekednek.

Továbbá nevelési tanácsadóban lehet kérni vizsgálatot az említett részképességeket illetően. Sokszor sajnos a tanulás alóli felmentés jön elő, de hadd mondjam el a saját fiam példáját, akit a tanára felmenteni javasolt angolból, de mi nem mentünk bele, néhány könnyítést kapott a gimiben és az érettségin (helyesírását nem értékelték és plusz időt kapott). Ezután jelentkezett a Corvinuson szociológiára - angol nyelven, most végzi az utolsó félévet!!!

"hogy elősegítje/ támogatja a tanulóit."

Téged a saját érdekedben még most is az ötödik osztályban kellene tartani.

Nem. Egy nagyon bagatell példa: ha valaki olyan szinten nem érti az összeadást, hogy meg kell buktatni, akkor nem fogom tudni neki a szorzást (az ismételt összeadást) megtanítani, mert nincsenek meg az alapjai. És ha ettől függetlenül mégis továbbengedem, akkor két dolog történhet: egyrészt vagy nem fog érteni semmit, és semmi értelme nem lesz, hogy ott ül, vagy amellett, hogy a szorzást megtanítom, előtte újra át kell ismételnem a teljes összeadásos tananyagot - amit a többiek, akik már rendesen megtanulták, unni fognak, mert előtte egy fél évig ezt tanultuk, aki pedig abban a fél évben nem értette meg, az a 3 órában tartott gyors felzárkóztatón se fogja.

Magyarán szólva bármelyik eset is valósul meg, azzal, hogy még jobban csorbítanám a szellemi tulajdon bővítéséhez, és a tanuláshoz való jogot, hiszen előbbi esetben a tanuló, akinek meg kellett volna buknia, nem tudja bővíteni a tudását, hiszen nincsenek meg azok az alapvető ismeretei, amire építkezni tud, míg az utóbbi esetben a többi 30 diákot tartom vissza az új ismeretek megszerzésétől - és ez az én felelősségem szaktanárként.