Tudnátok példákat írni hogy mikor használjuk az egyszerű múltat németből?

A tőhangváltós igéknek a Präteritum (múlt idejű) alakja rendhagyó, legalábbis hirtelen nem ugrik be egy szabályos képzésű sem. Ezek Präteritum alakjánál nem a ragozásban (E/2, E/3) van tőhangváltás, hanem maga a szótő hangja változik meg a jelen időhöz képest, és egységesen ahhoz járulnak a ragok, pl.:

geben -> gab, fahren -> fuhr, schlafen-> schlief:

ich gab/fuhr/schlief (nincs -e a végén!)

du gabst/fuhrst/schliefst

er gab/fuhr/schlief (nincs -t a végén!)

wir gaben/fuhren/schliefen

ihr gabt/fuhrt/schlieft

sie gaben/fuhren/schliefen

A beszélt nyelv kevéssé használja a Präteritumot, inkább írásban használják egy történet, esemény leírásakor. Híroldalakon, regényekben tipikusan Präteritumot használnak többnyire.

Viszont a sein, a haben, és a módbeli segédigék esetében a Präteritum szóban és írásban is sokkal gyakoribb a Perfektnél, pl. ich war zu Hause, er hatte keine Zeit, sie wollte schlafen, wir mussten warten, stb.