Az angol mémeknél amikor önmagára hivatkozik a mém készítő, miért "me"-t ír, miért nem "I"-t?

Bizonyos esetekben az a helyes, például:

- Ding-ding!

- Who's that?

- It's me, Erzsike.

- OK, come in.

Ilyenkor úgy hivatkozik magára, hogy a teljes mondatban a személyes névmás az állítmány (névszói) része lenne, és nem az alany:

"It is me."

Az "I" csakis a tényleges nyelvtani alany esetben fordul elő.

Az olyan mondatokban, mint:

Ő tanár. (alany: ő)

Ez egy macska. (alany: ez)

Te magyar vagy. (alany: te) stb

a tanár, a macska, a magyar az állítmányi részhez tartozik.

Magyarul egy kicsit mondattanilag következetlenül, néha az igét nem az alanyhoz egyeztetik ilyenkor. Abban, hogy:

"Te én vagy." "Mi ti vagyunk." "Én ő vagyok." még csak egy kicsit fura, de ha a 3. személyű alanynak elvileg nem kellene létigét kapnia, azt végképp magyartalannak érezzük:

"Az: én." "Ő: te." (Az én van., Ő te van. ugyebár.)

Vagyis itt MAGYARUL követjük el a nyelvtani hibát, és elvileg helytelenül az állítmány névszói részéhez egyeztetünk:

"Az én vagyok." "Ő te vagy."

Itt érünk vissza, hogy az angol miért zavar össze minket. Valójában a saját anyanyelvünk zavart össze, hiszen az angol következetes az előbbieknek megfelelő "It is me." "He is you." mondatokkal, és az alanyhoz egyezteti, hogy "is".

Csak mi gondoljuk a következetlen "Az én vagyok." forma alapján, hogy az "én" az alany, pedig nem az.