Akik oroszul tanultak / tanulnak - nektek mi volt a legnehezebb a nyelvben?

Hetvenes évek első fele. Felső tagozat és középiskola.

A rossz metodika, nagyon nyögve-nyelős (előbb olvasunk, aztán tanulunk), a nemek, a kiejtés és a borzalmas olvasmányok. Ami nem volt politikai agitáció, az nagyon ostoba történet volt.

Hetvenes évek első fele. Felső tagozat és gimi.

Gyerek voltam, ha azt mondták volna, hogy metodika, azt sem tudtam volna, hogy eszik-e vagy isszák. Olvastunk, fordítottunk, szavakat tanultunk. Olvasmányokat nem minősítettük, megtanultuk (vagy nem), amit kellett, utána éltünk, játszottunk, nem törődtünk vele tovább. A politikai agitáció kifejezést többségünk nem is ismerte. Emlékeim szerint még nem volt divat ez a mindent minősítünk, ha lehet, akkor mindjárt lefelé. Gyerekként nem. Utólag persze látom a rendszer hibáit, de akkor hál' Istennek, eszembe sem jutott ilyesmi, gyerek voltam, boldog voltam, az úttörő is buli volt sok játékkal, jó programokkal, haverokkal... abszolút politikamentesen.

Вид - igeszemlélet: folyamatos és befejezett.

Magyarok sokszor inkább a mozgást jelentő igékre panaszkodnak. (Akkoriban ösztönösen ment, szerintem most simán elbuknám a jó részét:)

Ha volt komoly hibája az oktatásnak - és ezt is csak utólag látom, akkoriban nem gondoltam vele -, hogy beszélni nem tanított meg (pohár vizet, szelet kenyeret azért tudtam kérni; le is sült volna a bőr a képemről, ha ennyire sem lettem volna képes ötös oroszosként:) Mai napig gátlásos vagyok, ha beszédről van szó. :(

4. Az eleje nekem szól, de nincs igazad.

Persze, gyerekként másképpen fogalmaztam volna, ez tény.

Mostani énem alapján írok.

De!

Szerinted mennyire szórakoztató egy ilyen típusú olvasmány egy gyereknek:

Iványuska kiváló pionír, élmunkás papájával megnézi a Hogyan fogott ki Szergej, éltanuló, kiváló pionír a népet sanyargató cáron.

Mert zömében ilyenek voltak.

Nem tudom, gyerekként nem foglalkoztunk ilyesmivel, hogy szórakoztató vagy sem. Tanultuk vagy sem, untuk vagy sem, de nem foglalkoztunk vele. Ez csak mostanában divat (egy ideje). Aki akart, akkor is megtanult oroszul, aki nem akar, az most sem tanulja meg semmilyen nyelvet, hiába az érdekes olvasmányok, csilivili meg fejem tetejére állok, fene modern módszerek. Nem ezen múlik (bár tény, hogy sokat segít, ha érdekessé tudják tenni). Ettől függetlenül nem vitatom az igazad, csak örülök, hogy nekem ilyesmi eszembe sem jutott... általánosban, gimiben meg elröhögcséltük az ilyen dumát, nem túráztattuk magunkat rajta, hogy uncsi vagy sem. Mer' minek? :)

De ne offoljuk szét a témát szerintem. Máshogy látjuk, neked ezért zöld kéz, nekem többnyire piros - pedig a magunk szemszögéből (!) mindkettőnknek igaza van.

Csodaszép estét, a kérdezőnek pedig hasznos válaszokat - és az orosz nyelv szerelmese lévén, sikeres orosztanulást kívánok!

Húú, szerintem inkább az egyest kérdezzük meg, miért látta nehéznek, mert nekem nem okozott gondot annak idején.

Mozgást jelentő igék:

Nem, amiket te írtál pont ugyanaz a csoport (egyirányú), csak igekötőkkel. :)

https://www.youtube.com/watch?v=EIVpRyeYasY - kb. 1:40-től (előtte saját szókártyáit reklámozza) - úgy látom, ugyanaz, mint az oldal, amelyet szoktam javasolni: [link] - szerintem érdemes felkeresni.

#1 vagyok.

A legtöbb igével nem probléma a вид, például делать-сделать magyarra is könnyen átültethető. Folyamatos-befejezett alakja azonban van azoknak az igéknek is amik (az én egyszerű magyar eszemmel) vagy csak folyamatosak, vagy csak pillanatszerűek lehetnek. Plusz ott vannak a mozgást jelentő igék (nagy részük ráadásul mêg nem is igazán szabályosan ragozôdik), jövő idő kifejezése stb. Megszenvedtem vele nah, a felsőfok kemény dió volt