Az angol beszédben honnan tudom, hogy a Can Can not-ot hallom ? Annyira egyforma.

A can alapvetően csak kn-nek hangzik, nagyon rövid és hangsúlytalan. Csak akkor ejtik ken-nek, ha hangsúlyozzák, és ekkor aránylag hosszú is a magánhangzója.

A cant't azonban mindig hangsúlyos, viszont mivel zöngétlen mássalhangzóra végződik, ezért kicsit rövidebb a magánhangzója, mint a hangsúlyos can-é.

Gyakorlással és szövegkörnyezettel azért elég jól eldönthető - ha nem lenne az, nyilván ők sem alkalmaznák.

Ahogy előttem szóltak vala. Csak egy analógia: a japán nyelv tele van azonos alakú szavakkal, úgy, hogy némelyikük akár 20-30, egymától eltérő jelentéssel bír,

pl (rövid Á szerá hanggal) "szán" = három (számnév), uram/hölgyem, hegy (kínai olvasatban), és még sok más.

Az oka egyébként főleg az, hogy legalább annyi a kínai eredetű (sino japán) szó, mint az ójapán, márpedig a mandarin (kínai) nyelvben, általában a Kína területén levő nyelvekben a tónusok (dallamok) a szavakban jelentés megkülönböztető jelleggel bírnak, míg a japán nyelvben meg nem.

Így hát a jó öreg kontextus (szöv.körny) adja a megfejetést. (Ha néha nem, akkor lerajzolján a szójel gyökét a levegőbe. Írásban meg maga a szójel egyértelmáűsíti, már amire használnak; ugyanis léteznek kizáólag hiraganával írt japán szavak is, ami viszont fonetikus jellegű szótagjel, legalábbis az egyik fajta.)

A japán nyelvet analógia gyanánt jeleztem. És ha rengeteg azonos alakú japán szó létezik, ráaásul úgy, hogy sokféle adott hangsoruk sokfélét jelent, és mégis áltlaában nem értik ettől félre egymást beszéd közben (sem), akkor a kontextus akár egy csodafegyver...

...más nyelvekben is.

Javaslom, kezdj el pl koreaiul tanulni SZÓBAN (is), és ha eljutsz egy alapfokú SZÓBELI vizsgáig, akkor megszűnnek az angol nyelvbéli hallás utáni szövegértési gondjaid. Ugyanis ember legyen a talpán, aki a koreai hangokat egymástól remekül el tudja választani,

nem született koreaiként...