Arab szakot megéri befejezni?

Én anglisztika BA-val vagyok hasonlóképpen. Annak tudatában jelentkeztem a szakra, hogy ez nem egy olyan képzés ami konkrét szakmát ad a kezedbe, amivel majd könnyen boldogulsz a munkaerőpiacon, amivel majd sok lehetőséged lesz és tuti a végzettségeddel kapcsolatos munkád lesz stb., ezt mind tudtam. Viszont úgy voltam vele, hogy ez érdekel és akkor majd már az egyetem alatt próbálok minél több lehetőséget kihasználni pl. külföldi tanulmányok, valami picit relevánsabb munka, nyelvtanulás, ösztöndíjak stb., hogy legalább fel tudjak majd mutatni valamit a diplomám mellett. Aztán mikor elkezdtem az egyetemet és rajöttem, hogy azért ez nem ilyen egyszerű és nem véletlen, hogy az átlag hallgató nem több év munkatapasztalattal, több nyelvvizsgával, tudományos eredményekkel stb. hagyja el az egyetemet, akkor már bennem is kezdett ez az egész átértékelődni. Egyre több kérdés fogalmazódott meg bennem, elbizonytalanodtam, csökkent a motivációm, nem nagyon voltak reális és konkrét terveim stb. és bennem is többször felmerült, hogy inkább ott is hagyom a szakot pedig már lassan végeztem volna. Frusztrált a jelen és a jövő bizonytalansága (nem értek semmihez, mit fogok ezzel kezdeni, nem tudok elmenni gyakorlatra sem stb.), rengeteg bölcsészgyalázó megjegyzést hallani mindenhonnan, illetve szerintem - vagy legalábbis nálunk - az egyetemen is abszolút lehet érezni egyfajta “minden mindegy hozzáállást” az oktatók, hallgatók részéről is. Engem leginkább ez zavar, mert engem tényleg érdekelt és most is érdekel a szak, de a legtöbb oktató egyáltalán nem veszi komolyan, néha kifejezetten nevetséges óráink vannak és én sem érzem úgy, hogy tényleg eleget tanultam és fejlődtem volna az eddigi félévek alatt, pedig én tettem érte (bejártam, rendesen tanultam és olvastam, jó jegyeim is voltak). Tehát mondhatni tényleg szinte teljesen felesleges volt az elmúlt két év, pedig én tényleg szerettem volna elvégezni ezt a szakot és úgy is álltam hozzá. Mindeközben pedig láttam, hogy mondjuk a barátaim miket tanulnak más szakokon, hogy elmennek szakmai gyakorlatra stb., én pedig még valami “normálisabb” diákmunkát sem találtam (jó, mondjuk én vidéken tanulok) nemhogy bármi szakmai tudással rendelkeztem volna és ez is zavart valahol. Sok hasonló faktor volt, ami csak elvette a kedvem az egésztől. Könnyű azt mondani, hogy “ááá ha már csak x félév van vissza, akkor azt már csináld meg”, de szerintem ez nem ennyire egyszerű, mert az ember mérlegel, gondolkozik és jó döntést szeretne hozni.... nem akarod már otthagyni x félév után, de minek pazarold el erre a féléveidet, nincsen vele célod és azért mégis jól jönne egy diploma, de szereznék inkább egy másikat, de mégis mit és mennyi állami félévem maradt stb. Úgyhogy a legtöbbeknek szerintem ez nem egy könnyű igen/nem kérdés és nekem sem volt az. Végül csak passziváltam (nem csak ez volt az oka, de szerepet játszott benne ez is), ezzel is egy kis időt adva magamnak. Szeretném majd befejezni a szakot, de igazából folyamatosan azon gondolkozom, hogy vajon ugyanezt érezném-e egy másik egyetemen, mégis milyen munkát találhatnék, mit tudnék még tanulni stb., tehát átérzem a helyzeted. Ezt csak azért írtam így le, mert picit magamra ismertem és szerintem ez egy elég gyakori probléma.