Nyelvoktatásban miért vagyunk ennyire rosszak?

Ennek több oka is van;

-főként a „nem jó” nyelvtanárokra gondolok. A közoktatásban jellemzően alulmotiváltak a tanárok, így ha tudnának is tanítani, nem törik magukat. Magántanárként meg vagy a csillagos eget is elkérik, vagy keveset kérnek és annyit is tanítanak, tehát ugyanott van az ember, mintha kifizetné a drágább óradíjat, ami nyilván a legtöbb embernek megfizethetetlen.

-nincs motiváltság a tanulásra sem; a magyarok nagy része még Magyarországon BELÜL sem tud elmenni nyaralni, nemhogy külföldre! Itthon pedig bőven elég a magyar is. Turista sincs olyan sok nálunk, ha pedig véletlenül egybe belebotlanak, mert útbaigazítást kér, elég a kézzel-lábbal való kommunikáció.

-meg egyébként is; kisebb gondja is nagyobb annál az átlagembernek, hogy nem tud angolul vagy egyéb nyelveket; hiába tudna angolul, attól még a 3 gyereket el kell tartani a minimálbérből. Persze van, aki bevállalja a külföldi melót a család szétszakadását megkockáztatva, de ők vannak kisebbségben.

Bármennyire is „nacionalisták” hírében állnak a franciák, nem annyira bunkók, mint amennyire tartják őket. Ha kell, megszólalnak ők angolul, és hát kell is nekik, mert a sok turistát valahogy el kell igazítani jobbra-balra. Ezért is fontos Franciaországnak, hogy a nyelvoktatás megfelelő legyen.

De nyilván nem egy kiragadott példára kell építkezni, hanem egészében kell nézni a dolgokat.

A lényeg: más országoknak fontos, hogy az emberek beszéljenek más nyelveket is (mondjuk az angolt), a mi országunknak az a fontos, hogy minden sarkon legyen egy focistadion.

Ennek számos oka van, már az iskolás nyelvi óráktól kezdve egészen a mindennapi életig.

Itthon már alapból az általános- és a középiskolák 99%-ban magyarok tanítják az idegen nyelveket, sokszor még kéttannyelvű intézményekben is, ezeknek a tanároknak pedig a valós tudása (amiről az általad említett felmérés is szól) gyakran elég megkérdőjelezhető. Hogy csak egy példát mondjak: 8. után az angoltanárom szervezett egy utat Londonba. Amikor éppen a National Gallery-t akartuk megnézni a csapat első fele hamarabb odaért a főbejárathoz, ami valamiért éppen zárva volt. (A belépők már nálunk voltak.) A tanárom pedig nem merte megkérdezni az alkalmazottakat, hogy akkor hol is kéne bemenni, ehelyett megvárta az idegenvezetőt. A tanárállomány tudása remélhetőleg lassan de biztosan azért valamennyire pozitívan fog változni, de ez nem változtat azon, hogy külföldről anyanyelvi tanárok továbbra sem fognak itthon tanítani, egyszer azért mert nincs arra pénze az itteni iskoláknak hogy számukra olyan bért biztosítson amit egyáltalán érdemes lenne nekik megfontolni, másszor meg azért, mert baromi kevés nyugati szeretne itt letelepedni.

Érdemes azt is megnézni, hogy itthon a lakosság mekkora része külföldi. Míg nyugaton abszolút átlagosnak számít egyik országból a másikba költözni, így rengeteg család alapvetően több nyelvet beszél, a gyerekek iskolában is folyamatosan találkoznak más kultúrákkal és nyelvekkel és a szülők is nagyrészt beszélnek angolul, itthon pedig mind tudjuk hogy mi a helyzet.

Utolsóként pedig a mindennapi használat hiánya jön elő. Mint ahogy már írták is előttem, itthon kb felesleges nyelveket beszélni, kvázi az egyetlen hely ahol az ember néha-néha valós hasznát érezheti annak hogy nyelveket beszél az a főváros, de ott is leginkább csak a belvárosi kerületek és a népszerűbb helyek. Ezen kívül az ország vidéki részében kb lehetetlen külföldiekbe ütközni, hacsak nem valami nagyobb város egyetemének a kampuszán vagy menőbb bárjaiban tölti az ember a mindennapjait. Aztán a magyarok xenofóbiája sem segít a helyzeten, a középkorúak megvannak róla győződve, hogy a magyarok kultúrája felsőbbrendű és tudat alatt kb minden mást "elitélnek", illetve a médiában és a tvben is minden le van fordítva, méghozzá szinkronosan nem is csak feliratosan.

Ez a sok-sok tényező pedig végső soron ahhoz vezet, hogy sokan akik a középiskola alatt el is sajátítanak egy nyelvet egy közepes szinten, később annyira érdektelenné válik az hogy az évek alatt el is felejtik.

Ugyanaz a helyzet az oktatásban, mint minden más szakterületen. "Így szoktuk". Ami 50 éve jó volt, az most is legyen az akkor is, ha már anno is világos volt, hogy nem feltétlenül ez a leghatékonyabb módszer. Az idősebb generáció nehezen óhajt fejlődni (hangsúlyozom, hogy ez általában generációs jellemző és nem csak a pedagógusoknál látható), nehezen fogadják el az új módszereket, a "modern technikát", ráadásul a fejlődés nem feltétlenül az otthoni YouTubeban teljesedik ki, adott esetben továbbképzésekre is el kell járni. Azért rossz nálunk a nyelvoktatás, mert maguk a nyelvtanárok jó része sem sajátította el a megfelelő tanulási stratégiákat, így tovább sem tudják adni a hatékony tanulás alapelveit. Az elavult számonkérési módszerek miatt az emberben kialakult egy természetes utálat, valamint az egyáltalán nem hatékony módszerek miatt a célt sem sikerült elérni belátható időn belül, nem ritka, hogy 12 évig tanul egy diák egy nyelvet, majd a 12. év végén vért izzadva rak le egy B2es nyelvvizsgát.

Illetve kiemelném magát a szocializmust is. Az összes volt szocialista országban problémás a nyelvoktatás, nem véletlenül. Anno oda lett rakva Mariska néni, mint új orosz tanár, aki egy évvel korábban még földrajzot oktatott, el lehet képzelni, hogy milyen tudással állt ott az osztály élén. Nyilván eleve volt is egy ellenszenv is az orosz nyelv iránt, így szüleink, nagyszüleink generációjában zsigeri utálat van a nyelvtanulással szemben (ezzel nem felmentek senkit, de nyilván nem tett jót az oktatásnak egy halom inkompetens ember vezetői pozícióba állítása). És sajnos a mi generációnk is hajlamos a szüleinknél látott példát továbbvinni, hiszen mindenhol azt hallani, hogy "régen minden jobb volt", ha apjuk is elboldogult a 8 általánosával, akkor nekem miért kellene többet, jobban beletenni? Én legalábbis ezt gyakran tapasztalom a környezetemben, ha kitalálok valamilyen továbbképzést, vagy egy nyelvet, amit megtanulok (ez utóbbi valóban hobbi, a munkám során sajnos tökéletesen irreleváns), akkor bizonyosan a többség húzni fogja a száját, hogy "minek".