Létezik, hogy valaki bárhogy próbálkozik, képtelen elfogadható szinten megtanulni egy nyelvet?

#10

Tudom, hogy egy egész életet le lehet élni idegen országban nagyon alap szintű nyelvtudással ha a munkahely és egyéb szociális kapcsolatok ennél többet nem követelnek meg. Pl egy buszsofőr Norvégiában nyilván nem fog irodalmi magaslatokba emelkedni, egy orvosnak meg muszáj valahogy eljutni egy magasabb szintre.

Mert egyszerűen nem foglalkoznak naponta a nyelvvel."

"úgy, hogy abban az országban élnek? :D"

Ilyesmire gondolok:

A sofőr reggel felül a járművére, szerintem néhány mondatnál többet nem vált a kollégákkal-utasokkal és este bevásárol önkiszolgáló módon, ez a minimális kommunikáció nem fejleszti őt.

Az nagymamám online vásárol, skype-on cseveg a barátnőivel, filmet tölt le. Persze, sokfélék vagyunk.

#12

A magyar nyelvtant és beseggeltük, de addigra már beszéltünk magyarul.

Az idegen nyelvet viszont úgy próbálják tanítani, hogy meg sem tud szólalni szinte önállóan a diák, de már nyeltanoznak az első foglalkozásoktól kezdve.

Egyébként tényleg ennyire nem érthető a párhuzam az anyanyelvv tanulás és az idegen nyelv tanulása között? Kétlem :)

#13 átestem a magyar oktatási rendszeren, így sajnos tudom hogy nem a való életre készít fel az ottani nyelvoktatás. nem is erre gondoltam mikor az iskolarendszerű nyelvoktatásra gondoltam. hanem arra hogy meg kell magyarázni a nyelvtant, nem pedig hagyni hogy a diák magától kitalálja. én se tudtam megszólalni azzal a tudással amit iskolában szedtem magamra. hosszú hónapok kellettek hogy folyékonyan beszéljek. most anyanyelvi szinten vagyok. az előbb említett emberek azért nem lesznek (valószínűleg) soha anyanyelvi szinten, mert a háttértudás nincs ott: a nyelvtan. szavakat tudnak, mert az ragad, ezért csak azokat rakják egymás mellé, nyelvtan csak akkor csúszik be ha mindenképpen szükséges, pl tagadni akarnak valamit vagy múlt időben akarnak beszélni. én azért vagyok anyanyelvi szinten, mert ismerem a nyelvtant. ennyi a különbség. nekem volt mire építeni, nekik nem.

"Egyébként tényleg ennyire nem érthető a párhuzam az anyanyelvv tanulás és az idegen nyelv tanulása között? Kétlem :)"

nincs párhuzam. egy baba agya máshogy fogadja be az információt mint egy felnőtté. nem vagyok jártas a témában, nem tudom pontosan elmagyarázni, de ez ettől függetlenül így van.

"Egyébként tényleg ennyire nem érthető a párhuzam az anyanyelvv tanulás és az idegen nyelv tanulása között? Kétlem :)"

nincs párhuzam. egy baba agya máshogy fogadja be az információt mint egy felnőtté. nem vagyok jártas a témában, nem tudom pontosan elmagyarázni, de ez ettől függetlenül így van."

EZ a nagy tévedés, amit valaki eltalált és utána (majdnem) mindenki elhiszi.

Egy baba agya annyiban másabb, hogy neki a fogalmak sincsenek meg, amik a beszéd alapját képezik, ezért egy felnött ennyibel elönyösebb helyzetben van.

A baba nem a magyar nyelvoktatás szerint tanulja a nyelvet, azaz nem nyelvtani táblázatokat próblanak belesulykolni, hanem hallja a beszélt nyelvet, ha valamit rosszul mond, akkor azt kijvaítják a körülötte élök, és ezzel a helyes nyelvhasználatot sajátítja el.

Én évtizedekig nem tudtam megtanulni egyelten idegen nyelvet sem a magyar iskolákban, aztán elkerültem külföldre, ahol az ottani nyelvre szükség volt. Az itteni nyelvisikolában nem a nyelvtant tömték a fejünkbe, hanem beszélni, a nyelvet használni tanultunk meg, és egy év alatt problémamentesen tudtam az adott nyelvet.

Késöbb erröl a nyelvröl megtanultam még két másikat is, így most négy nyelven írok-olvasok-filmeket nézek-beszélek, de egyetlen nyelvtani táblázatot nem tudok felmondani belölük, csak értelemszerüen használom a nyelvtant is tapasztalat alapján.

Éppen ezért nem gond egy diszlexiásnak sem a nyelvtanulás, ahogy az sem, ha felnött vagy idös emberröl van szó!

A nyelveket elsajátítani azzal a módszerrel lehet, ahoyg a kisgyerek is teszi, és természetesen a nyelvet használni is kell, nem elég egyszer megtanulni.