Egyetemen, főiskolán tényleg igaz hogy szivatnak a tanárok?

Kicsit általánosítasz, tudod te, hány tanár van az SZTEn, hogy a példánàl maradjak? (rengeteg).

Biztos van, aki szeret "kicsit nehezebbeket" kérdezni, de nem hinném, hogy ez a jellemző. Én pl.nem igen találkoztam olyannal, aki direkt ki akart cseszni a hallgatókkal.

Igen, de nem személyeskedésre kell gondolni, hanem úgy gondolja a szemét, hogy elküldi a fél évfolyamot harmadik körre, ami már fizetős és az neki ugye jó.

Van olyan cimborám, akinek az oktatója megmondta, hogy tavasszal akarja vinni a családot nem tudom hová, szal harmadik körön találkoznak.

Én nem feltétlenül állítanám ezt. Inkább úgy fogalmaznék, hogy magasabb a szint mint a gimiben. A gimiben az emelt érettségin 60%-tól ötöst adtak míg a SZTE-en van olyan tanár aki 60%-tól adja meg kettest (a jófej tanár már 51%-tötól megadja a kettest).

Míg a matematika érettségít úgy javítják, hogy egy számolási hiba után a hibás adattal jól számolsz akkor kapsz pontot (elég sokat) addig egy analízis zh-nál ezt felejtsd el.

Persze mint mindenhol vannak vérengző tanárok, de azért még sosem szüntettek meg egy évfolyamot az oktatók gonoszsága miatt.

Milyen értelemben?

Nálunk is terjedtek a pletykák, miszerint feldobja a dolgozatokat, ami leesik az asztalról az automatikusan egyes és társai, de soha ilyen, vagy ehhez hasonló nem fordult elő sőt, írásbelinél mindig ügyeltek arra, hogy minden a lehető legtisztábban menjen. Még ültetési rend is volt, általában gyakorlatvezetők javították a zh-kat, amiket mindig ki lehetett kérni és egy másik gyakvezzel átnézetni. Nem nagyon volt mellébeszélés.

Vizsgáink döntő többsége szóbeli volt. A nagyobb intézetek (főleg ahol nagy volt a bukási arány) itt is kínosan ügyeltek arra, hogy véletlenül se lehessen őket pl diszkriminációval vádolni. Így tehát minimum 2 oktató volt jelen, a diákok közül is mindig kellett tanú. Voltak olyan vizsgák, ahol arra is figyeltek, hogy ha második harmadik alkalommal megy az ember, akkor ne kerüljön ugyanahhoz az oktatóhoz, akinél megbukott.

A kisebb intézetek már nem vették ennyire komolyan a dolgot, nálunk egy kivételével viszont nem is volt akkora szivatás. Igen, előfordult, hogy egyedül jött be az oktató lefeleltetni minket, de olyan oktatóról beszélünk, akivel mindennap találkoztunk gyakorlaton, minden félévben volt nála vizsga, se neki nem volt érdeke direkt belénk kötni, se nekünk nem volt érdekünk cirkuszolni.

Egyetlen egy olyan oktató volt, aki sajnos vissza tudott élni a hatalmával, de végül ő is mindenkit átengedett, akinek volt némi sütnivalója, akinek nem sikerült adott félévben ez a tárgy, az vagy másból is csúszott, vagy amúgy is egy bukdácsoló típus volt.

Nyers stílusú, kötekedő oktató persze volt nem is egy. Aki azt felvette, annak lehet nem telt vidám hangulatban a vizsga, de ez sem kimondottan személyeskedés, meg direkt kicseszés volt.

Én összességében azt tudom mondani, hogy nálunk a vizsga eredményét 90%ban valóban a tudás határozta meg, 5%ban az oktató egyéni stílusa és további 5%ban maga a diák (hangulat, kialvatlanság, stressz, személyes jellemzők).