Orvosi egyetemhez mi az, ami elég nyomós indoknak számít?

Egy orvos tud kva jól keresni. Az ápoló nem.

Hasonló helyzetben voltam pár éve. Azt ajánlom, hogy próbálj meg valahogy mélyebben belelátni az egészségügybe, mielőtt döntesz. Próbálhatsz önkénteskedni egy kórházban (ha jól tudom nálatok már kötelező a közösségi munka úgyis, töltsd a kórházban akkor legalább) vagy kérdezd meg a házi orvosodat h megnézheted-e egy napját a rendelőben, ilyesmi.

Ha nemcsak egy orvos szeretnél lenni a sok közül, hanem egy kimondottan jó orvos, akkor a saját személyiségedet vizsgáld meg, mert azon nagyon sok múlik. Az orvosi pálya egyszerre kívánja meg a kiváló empátiás képességeket és azt, hogy az őszinte együttérzés ellenére lelkileg ne terheljen túlzottan meg az a rengeteg emberi szenvedés, amivel nap mint nap találkozol; más szóval fontos, hogy be tudd csukni magad mögött az ajtót és akkor is mosolyogva tudd a társadat és gyerekeidet este üdvözölni, ha aznap három embernek és hozzátartozóiknak kellett megmondanod, hogy valószínűleg csak napjaik vannak hátra. Nagyon sok orvos kezeli úgy a lelki terhelést, hogy nem empatizál a betegeivel, tárgyként kezeli őket, s ez a "megoldás" nem vezet sok jóra, a beteg megérzi és rossz hatással van rá, hogy ő nem számít. Egyszerre kell empatizálni és a nap végét lelkileg lezárni tudni, s ezt a kettősséget nem mindenki tudja megtanulni. Ezenkívül kell a jó kapcsolatteremtő képesség, a végtelen türelem és alkalmazkodni tudás is a nehezen kezelhető betegek miatt, mert egy orvos nem fortyanhat fel, akármennyire is lehetetlen alak a betege, amikor harmadszor sem a feltett kérdésre válaszol és összevissza beszél. Végül pedig a legtöbb orvosi állás jelentős stressztűrést is igényel, hiszen döntéseidnek komoly súlya lesz emberek életére és a latolgatásra nem mindig van idő és lehetőség. Csak akkor menj orvosnak, ha úgy érzed, ezeknek a kívánalmaknak mind meg tudsz majd felelni.