A gimnáziumok miért jobbak szakgimnáziumoknál?

Nem jobbak, mindegyiknek van előnye és hátránya.

A gimnáziumba nehezebb bekerülni mert ott jobban nézik a jegyeket. Ott ugyan úgy tanulod a tantárgyakat mint eddig,esetleg magasabb szinten vagy idegennyelven. A gimnázium csak egy érettségit ad, ezért utánna muszáj továbbtanuni főiskolán/egyetemen. Szóval ide általában azok mennek, akik tudják hogy egyetemre mennek majd, vagy akik nem tudják még milyen szakmába szeretnének elhelyezkedni felnőtt korukba.

A szakgimnázium ezzel szemben akárhogy is, de nem nézi olyan szigorúan a jegyeket mint a gimi ezért a gyengébb tanulók sokszor ide jönnek, ezért mondják hogy a gimi jobb, pedig nem. Aki eldöntötte már hogy ő autószerelő, vagy informatikus, gázszerelő, vagy bármilyen szakkal szeretne foglalkozni, az pedig nem megy gimibe hanem egy ilyen szakiskolába. A szakgimnáziumban néhány általánosban tanult tantárgyat nem tanulnak (pl ének, rajz, földrajz, biosz, már ha ezek nem köthetőek a szakmához) hanem csak a főtantárgyakat és a szakma tárgyakat tanulják pl: egy gazdasági szakgimnáziumban sokszor van pénztárgép óra, marketing óra, pénzügy óra. Vannak szakmai gyakorlatok is. Ez az iskola szakot és érettségit is ad. Persze ezzel még lehet továbbtanulni, de ha nem akarsz/tudsz még mindig többre mész vele mintha csak egy érettségid lenne.

De vannak olyan szakmák pl: orvos amit nem tanítanak szakgimiben hanem csak egyetemen ezért azok gimibe mennek, sokszor biosz, kémia szakra, ami az orvosi szakhoz köthető egyetemen (is).

Nagy kavarodás van a fejekben!

A gimnáziumba nem azok mennek, akik tudják hogy egyetemre akarnak menni, hanem épp fordítva. Azok mennek oda, akik még nem tudták eldönteni hogy milyen irányba, szakma felé tovább, és inkább tanulnak még általános jellegű ismereteket, hogy később tudjanak sokfelé orientálódni.

Tipikusan a gimnazistáknál jellemző, hogy még érettségi évében sem tudják, mit csináljanak. Aztán tudatlanul jelentkeznek mondjuk mérnökire, mert azt hiszik hogy oda nem kell fizika, közben meg életükben nem láttak egy esztergagépet, fogalmuk nincs a műszaki rajzról, stb.

A szakgimnázium pedig a régi szakközépiskoláknak felel meg, és nem összetévesztendő a régi típusú szakmunkásképzővel, mint ahogy azt sokan butaságból hibásan teszik.

A szakgimnáziumban is vannak azok a tárgyak, amelyek egy gimnáziumban, tehát tévedés hogy ének, rajz, földrajz, biosz nincs, mert van. És lehet belőlük érettségizni is.

A különbség, hogy szaktárgyak is vannak ezek mellett, ami egy gimnáziumban nincs. Érettségi után pedig általában 1,2 vagy 3 éves okj-s képzésben lehet résztvenni, amelynek az okj-azonosítója 5-el kezdődik.

A szakgimnáziumból érettségi után is, és az okj után is lehet jelentkezni egyetemre, tévhit hogy nem. Sőt releváns szakma esetén az okj-bizonyítványra még többlet 20-30 pont is jár, amiről sokan nem is tudnak, mert nem kaptak rendes tájékoztatást, vagy teljesen félre vannak informálva.

"De vannak olyan szakmák pl: orvos amit nem tanítanak szakgimiben hanem csak egyetemen ezért azok gimibe mennek"

Ez is tévedés. Egészségügyi szakgimnáziumba lehet menni, ott elég sok dolgot tanítanak, és kórházban kell tölteni a szakmai gyakorlatot. Ha megvan az okj, akkor orvosira való jelentkezéskor itt is jár a többlet pont!

"Akkor újrafogalmazom: akik tudják, hogy egyetemre akarnak menni, azok gimnáziumba mennek általában."

Látom, a szövegértés sem megy... Honnan tudná egy végzős általános iskolás hogy egyetemre akar menni, mikor még érettségi évében sem tudja, hogyan tovább?! Pedig ezt leírtam, meg hemzsegnek az ilyen kérdések itt a gyik-on, de ezek szerint az információ vak szemekre, süket fülekre talált. Pedig az olvasás-szövegértés általános iskola alsó tagozatos tananyag. Van, akinek még ez sem megy...

"igenis vannak ilyenek, a diplomások gyerekei ők maguk is inkább szeretnének egyetemre menni, mint mások."

Persze, vannak, de nem ez a jellemző. Ill. amit említesz, az alapgondolat rossz. Nem azért kell a felsőoktatásba menni, mert a szülők is diplomával rendelkeznek.

Sokkal inkább a célorientáltságnak kell előnyben részesülnie, pláne egy egyetemi szaknál. Ha szülői kényszer eredményeképp megy, annak csak kínlódás a vége, mert elsődleges a motiváció és az akaraterő. Hogy a szülők diplomásak, az nem táplál sem motivációt, sem akaraterőt.

Részemről a vitát lezárom, mert kár olyannal vitázni, aki nem érti meg a leírtak lényegét, és egyébként is tájékozatlanul pontoz le, ahelyett hogy utánanézne a dolgok működésének, lényegének.

Az eredeti kérdésre pedig összefoglaló választ adva:

Nem feltétlen jobbak a gimnáziumok a szakgimnáziumnál.

Mindkettőben lehet érettségizni, akár emelt szinten is, mert fakultációk indulnak -a közhiedelemmel ellentétben- a szakgimnáziumokban is.

A kérdező pedig jól teszi, ha szakgimnáziumba megy, amennyiben ez a terület érdekli és ebben látja a jövőjét, a pályafutását.

A szakgimnáziumokban talán a nyelvoktatás az, ami gyengébb, de ez gyakorlatilag csak a kéttannyelvű intézményekkel szemben hátrány.

Másrészt, mivel néhány éven belül a felsőoktatáshoz már jelentkezéskor elvárás lesz a nyelvvizsga bizonyítvány megléte, talán ezt elősegítendő a középszintű oktatásban is bekalkulálják a menetrendbe, akár fakultatív jelleggel, egyéni órák keretében.

Persze most még nem tudni, hogy alakul a jövő, és ehhez az új követelményhez hogy alkalmazkodik a középszintű oktatás.