Tárgy elvétel, telefon, zenelejátszó doboz, más hasonló kütyük 18 éves kortól?

Nem tehetik meg! Hol lenne akkor a magántulajdonhoz való jog?

Annyit tehetnek, hogy órán elveszik (ha zavarod az órát/nem figyelsz miatta), de óra végén vissza is kell adniuk, különben azzal már sértik az ember magántulajdonhoz való jogát.

"A tulajdonhoz fűződő jog alkotmányos alapjog. Az Alaptörvény a Szabadság és felelősség

cím XIII. cikkében szabályozza a tulajdonhoz való jogot. Eszerint mindenkinek joga van a

tulajdonhoz és az örökléshez.

Az Alaptörvény azt is kimondja, hogy az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó

szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy

valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az

elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával

korlátozható.

Kizárólag tehát néhány, törvény által szabályozott szűk körben (például jogos védelem,

végszükség) van lehetőség ideiglenesen, arányosan és a szükséges mértékben korlátozni a

tanuló jogait, ha mások személye, javai vagy a közérdek sérül.

Amennyiben a tanuló az iskolában magánál tart egy tárgyat, akkor tulajdonjogából eredő

egyik részjogosítványát gyakorolja. A tanuló által elkövetett kötelességszegés alapos

gyanúja sem függesztheti fel e jogokat. A fent említett korlátozás nem jelent teljes körű,

általános felhatalmazást. Fontos látni, hogy e jogszabályhely alapján az iskolák nem

tilthatnak ki tetszőlegesen mindenféle, a tanuláshoz nem szükséges tárgyat. Annak a

döntésnek, hogy valamit kitiltanak, ésszerűnek kell lennie, soha nem lehet önkényes.

Általánosságban elmondható, hogy azok a tárgyak, amelyeket az emberek az adott helyre

általában magukkal visznek, nem tilthatók ki, mert ez indokolatlanul széles mértékben

korlátozná a tulajdonhoz fűződő alkotmányos alapjogot. Álláspontunk szerint napjainkban

a mobiltelefon olyan használati eszköz, amelyet az emberek – így a tanulók is –

rendszeresen hordanak, folyamatosan használnak, és maguknál tartanak szinte mindig.

A tanulói jogviszonyból származó jogok és kötelezettségek gyakorlásához, teljesítéséhez

nem szükséges dolgok bevitelének megtiltása, korlátozása vagy feltételhez kötése két,

jogkövetkezményében élesen elkülönülő csoportra bontható. Egyrészről kitilthatóak az

olyan dolgok, amelyek valamely, a jogszabályban előírt tanulói jogot sértenek, illetve

nevesített tanulói kötelezettséggel ellentétesek. Például a tanulók egészségére, illetve testi

épségére veszélyes dolognak az oktatási intézménybe való behozatalát megtilthatja az

iskola házirendje. Egy ilyen dolognak az intézménybe való bevitele ugyanis többek között

sérti a tanulóknak a köznevelési törvény 46. § (3) bekezdésében külön nevesített jogát,

hogy a nevelési és a nevelési-oktatási intézményben biztonságban és egészséges

környezetben neveljék és oktassák őket. Emellett a tanuló cselekményével megsérti a

törvény 46. § (1) bekezdésében előírt kötelezettségét, hogy óvja saját és társai testi

épségét. Ha a pedagógus ilyen tárgy behozatalát észleli, akkor azt természetesen elveheti a

tanulótól, ami egyébként a törvény 62. § (1) bekezdéséből is adódik, miszerint a

pedagógusnak kötelessége, hogy a gyermek testi-lelki egészségének fejlesztése és

megóvása érdekében tegyen meg minden lehetséges erőfeszítést: felvilágosítással, a

munka- és balesetvédelmi előírások betartásával és betartatásával, a veszélyhelyzetek

feltárásával és elhárításával, a szülő – és szükség esetén más szakemberek – bevonásával.

A fentiek értelmében tehát a pedagógus az egészségre, illetve a testi épségre veszélyes

dolgokat a tanulótól elveheti és azokat a dolog jellegéből adódóan csak a szülőnek, illetve

hatósági személynek adhatja ki. Továbbá az ilyen esetekben, mivel a tanuló

kötelességszegést követett el, vele szemben fegyelmező intézkedés alkalmazása, illetve

fegyelmi eljárás megindítása is indokolt lehet.

Ettől teljesen elkülönülő, másik esetkör, amikor az iskola a köznevelési törvény fent

idézett 25. § (3) bekezdése alapján azért tiltja vagy korlátozza, illetve köti feltételhez egy

tárgynak az iskolába történő behozatalát, hogy ezzel saját kárfelelősségét csökkentse. Ha

egy dolognak az iskolában történő birtoklása nem sért, illetve veszélyeztet törvényben

nevesített jogot, illetve a pedagógus nem kapott törvényi felhatalmazást a tulajdonjog

ilyen mértékű korlátozására, akkor a tárgyat a tanulótól nem veheti el. A köznevelési

törvény előbb említett rendelkezése csupán az intézmény kárfelelősségének mérséklésére

hivatott.

Amennyiben a tanuló a házirend előírásának ellenére a tárgyat az iskolába beviszi, annak

bevitelét nem jelenti be, illetve a dolgot nem kívánja a megőrzőben elhelyezni, attól - a

jogszabály céljából következik - még nem sújtható a dolog elvételével vagy bármely más

fegyelmező intézkedéssel. Ilyen jellegű szabályozás ugyanis túlzott mértékben korlátozná

a tulajdonjogból eredő és a tulajdonost illető rendelkezési jogosultságot. A törvény azért

24

nevesíti külön a jogkövetkezményt, a kárfelelősségnek a szándékos károkozásra történő

korlátozását, mert ebben az esetben csak ilyen szinten szeretné az alapjogot korlátozni.

Ennek megfelelően az intézmény házirendjében kitilthatóak például a feltűnően nagy

értékű mobiltelefonok, csakúgy mint a nagy értékű ékszerek. Azonban, ha a pedagógus azt

észleli, hogy a tanuló ennek a szabálynak a megszegésével tart magánál ilyen tárgyat,

akkor a tanulótól nem veheti el a dolgot, a pedagógusnak csupán fel kell hívnia a gyermek

figyelmét, ha a fenti szabályt nem tartja be, akkor a dologban keletkezett kárért az

intézmény csak szándékos károkozás esetén felel. A pedagógus emellett felhívhatja a

kiskorú tanuló törvényes képviselőjének a figyelmét, hogy a gyermeknél az iskolából

kitiltott tárgyat láttak. Azonban a törvény csak a szülőt hatalmazza fel arra, hogy a kiskorú

gyermek tulajdona felett rendelkezhessen, ezért ha a szülő nem kívánta megakadályozni,

hogy a gyermek az adott tárgyat az iskolába elvigye, ennek felülbírálatára a pedagógus

nem jogosult.

Lényeges továbbá megemlíteni, hogy a fentiek nem jelentik azt, hogy a tanulók ne

lennének felelősségre vonhatók, ha tanórán nem a tananyaggal, hanem bármi mással, így a

mobiltelefonjukkal foglalkoznak. A nevelési-oktatási intézményekben ugyanis a

pedagógus kötelezettsége, hogy a tanítás zavartalanságát biztosítsa. Ennek keretében,

amennyiben a rend másképpen nem biztosítható, elveheti a tanulóktól azt a zavaró

eszközt, amely megakadályozza, hogy a tanuló vagy társai a tanulásra koncentrálhassanak.

Ez az intézkedés a tulajdonjog jogszerű korlátozásának minősül. Figyelemmel kell lenni

azonban a jogkorlátozás céljára. Mivel a cél az volt, hogy a tanuló ne mással, hanem az

órai anyaggal foglalkozzon, a korlátozás – a dolog elvétele – is csak addig terjedhet, amíg

ez a cél fennáll. Ez a gyakorlatban azt jelenti, mihelyt az órának vége, a cél megszűnt, a

dolgot vissza kell adni, ilyenkor a pedagógus a tanuló tulajdonában lévő tárgyat nem

tarthatja többé magánál. Amennyiben a tanuló mobiltelefonjával akadályozza a tanítást,

tőle a mobiltelefon elvehető, azonban amikor a foglalkozásnak vége, a pedagógus köteles

azonnal visszaadni a dolgot tulajdonosának. A pedagógus tehát jogszerűen nem zárhatja el

a tanuló mobiltelefonját. Más szankcióval, úgymint fegyelmező intézkedésekkel és

fegyelmi eljárással kell a tanulót a jogkövető magatartásra rábírni. A tanulót ugyanis a

dolog jogos birtokosának kell tekinteni, akit a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V.

törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerint megillet a birtokvédelem azokkal szemben, akik őt

birtokától jogalap nélkül megfosztják. A tanórát zavaró helyzet megszüntetése és a többi

tanuló tanuláshoz való jogának védelme jogalapot biztosít a dolog elvételére. Azonban

amint ez az állapot megszűnt (azaz a legkésőbb a tanóra végén) a pedagógus jogalap

nélkül birtokolja a dolgot és a Ptk. szerint köteles azt a birtoklásra jogosultnak, ebben az

esetben a tanulónak kiadni. Amennyiben ezt nem teszi meg a pedagógus, rosszhiszemű

birtokossá válik, és felelős lesz minden olyan, a dolgot érintő kárért, ami a jogosultnál

nem következett volna be."

Forrás: [link]

- - - - - - -

Én ha a tanórán valamiért használom a mobilomat, és tanár észreveszi, jobb esetben azt mondja hogy tegyem, rosszab esetben meg el akarja venni, akkor én azt szoktam csinálni hogy nem az tanár kezébe adom a elefont hanem magamtól leteszem az asztalára, és figyelmeztetem hogy ha óra végen innen elmeri venni annak jogi következményei lesznek.

Btk. 370. § Lopás

370. § (1) Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el.

(2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a lopást kisebb értékre vagy

b) a szabálysértési értékre elkövetett lopást

ba) bűnszövetségben,

bb) közveszély színhelyén,

bc) üzletszerűen,

bd) dolog elleni erőszakkal – ideértve azt is, ha a dolog eltulajdonításának megakadályozására szolgáló eszközt állagsérelem okozása nélkül eltávolítják, vagy a dolog eltulajdonításának megakadályozására alkalmatlanná teszik -,

be) zsebtolvajlás útján,

bf) egy vagy több közokirat, magánokirat vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz egyidejű elvételével,

bg) helyiségbe vagy ehhez tartozó bekerített helyre megtévesztéssel, vagy a jogosult, illetve a használó tudta és beleegyezése nélkül bemenve,

bh) hamis vagy lopott kulcs használatával,

bi) lakást vagy hasonló helyiséget az elkövetővel közösen használó sérelmére, vagy

bj) erdőben jogellenes fakivágással

követik el.

(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a lopást nagyobb értékre vagy

b) a kisebb értékre elkövetett lopást

ba) a (2) bekezdés ba)-bf) pontjában meghatározott valamely módon,

bb) védett kulturális javak körébe tartozó tárgyra vagy régészeti leletre,

bc) vallási tisztelet tárgyára,

bd) holttesten lévő tárgyra, illetve temetőben vagy temetkezési emlékhelyen a halott emlékére rendelt tárgyra,

be) nemesfémre

követik el.

(4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a lopást jelentős értékre vagy

b) a nagyobb értékre elkövetett lopást a (2) bekezdés ba)-bf) pontjában meghatározott valamely módon

követik el.

(5) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a lopást különösen nagy értékre vagy

b) a jelentős értékre elkövetett lopást a (2) bekezdés ba)-bf) pontjában meghatározott valamely módon

követik el.

(6) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a lopást különösen jelentős értékre vagy

b) a különösen nagy értékre elkövetett lopást a (2) bekezdés ba)-bf) pontjában meghatározott valamely módon

követik el.