Miért terjedt el ez a felfogás mostanában? (Tanulás)
Miért nem szeretnek a mai gyerekek tanulni? Miért úgy szàmolnak ezzel mint kötelességgel?
A mostaniakat miért nem motiválja az, hogyha megtanulnak valamit akkor azt már ök tudják?
Szerintem a tanulás az egy jó dolog.
Ti hogy vagyok ezzel?
Meg gyerekként nincs sok más vàlasztàs a tanulás helyett. Ha meg kötelezö akkor miért nem próbálják meg megszeretni?
Ti is szerettek tanulni?
*Mert azt a tanároknak megkéne szerettetniük velünk.
Ha jó a tanár, rendes, jól magyaráz és szereti a munkájàt meg a gyerekeket meg nem is nézi le őket és ha valamit valaki nem ért akkor biztos h addig magyarázza míg meg nem éri. Na ez az igazi diplomás tanár! Ha ilyenek lennének, akkor biztosan a legtöbb diák megszeretne tanulni.
Ezt én is így gondolom, hogy magunknak tanulunk nem másnak
Amik nem kellenek az életbe azt meg úgy kéne felfogni, hogy egyszer megtanulod a dolgozatra és utána azzal többet nem is kéne foglalkozni ha már Neked nem kell
Egyetértek veletek.
Még annyi a 2. Hozzászôlónak, hogy oké, hogy nekik kéne megszerettetnie velünk a tanulást de a diákok is sokszor a tanárok Ellen vannak hiába próbál ö magyarázni bármit csinálni ha a diákok nem úgy viszonyulnak hozzá ha alapból elutasítják
Szerintem a mai gyerekeknek a gondolkodásuk más
, mint 20-30 éve. Erről nem ők tehetnek, ebbe a korba születtek.
Manapság igen sok tényező vonhatja el a figyelmet. Még az én időmben nem voltak ezek az okos zsebtelefonok, mint manapság.
Bár biztosan fel lehetne ezt is használni "okosan" a tanulásra, azt mondják hogy ehhez elég sok jó "applikáció" van.
Úgy gondolom, ezeket a készülékeket sokan inkább korlátlan ul haszontalan időtöltésre használják. Tanulás helyett is sokszor a facebookot nézegeteik.
Ez önmagában nem lenne hiba, de mindennek van egy ésszerű határa, ráadásul úgy tudom a face is eredetileg hallgatóknak, tanulás céljára lett kifejlesztve főleg a felsőoktatásban résztvevőknek külföldön. Ma ez a cél már részben értelmét vesztette, ha az ott levő tartalmakat figyeli valaki.
A másik dolog amit említeni kell, a média népbutító hatása. Sajnálatos, de a fiatalok is eléggé "vevők" ezekre a dolgokra, és ez képes átformálni egyes gyereknek a józan paraszti gondolkodását.
Így sokszor olyan világkép alakulhat ki a gyerekben, ami a valóságtól sokszor teljesen elrugaszkodott.
A gyereknek a fejlődését, a logikus gondolkodás elsajátítására vonatkozó hajlamot az ilyen külső hatások (mint a média is) képesek teljesen megölni, ellehetetleníteni.
Félreértés ne essék, nem vagyok ellene a jelenleg zajló elektronikai forradalomnak, de mikor új dolgokkal találkozik az ember, akkor hajlamos a túlzásba vitelre, és adott esetben a káros felhasználásra.
A másik dolog, amit még látni kell, hogy korosztályonként is változnak a nézőpontok, mert korosztályonként jellemezhető hogy ki mit ért tanulás alatt, és mit nevez tudásnak. Aki pl. kevésbé ért a számítógéphez, de mégis elektronikusan kell intéznie valamilyen ugyet, annak a szemében felértékelődik az, aki tudja kezelni az elektronikus levelezőrendszert, vagy járatos szoftverek használatában.
Aki meg jól ért az informatikához, lehet hogy valami máshoz ért kevésbé...
Szerintem egy gyerek tanuláshoz való hozzáállását sok minden befolyásolja: család, tanárok és az egész társadalom. Az, hogy mennyire „okos” a gyerek, a legutolsó szempont, mert mindenkinél meg lehetne találni azt, amiben jó, és abban támogatni, hogy fejlődhessen.
Azt is gondolom, hogy a család a legfontosabb tényező ezek közül. Pl. ha otthon nem érték a tudás (akár egész kicsi korától azt kapja, ha kérdezősködik, hogy „üljél rendesen”), ha azt látja, hogy a szülei tök tufák, és mégis csilliárdosok, akkor miért akarna ő másképp viselkedni? (Jó, van, aki ki tud törni ilyen közegből, de nem jellemző.)
Ahogy írtátok, a jó tanárok elengedhetetlenek lennének. A saját gyerekemen tapasztaltam (alsó tagozaton!), hogy egy érdeklődő, kíváncsi elmét mennyire el tud tompítani a kiégett, rosszindulatú, az anyagot ledaráló, a kérdezést tiltó rendszer (szerencsére egy másik iskolában sikerült kigyógyítani ebből). És persze ez fordítva is igaz: egy a tárgyát és a gyerekeket kedvelő pedagógus bármilyen tantárgyat élvezetessé tud tenni.
Társadalom: abban a közegben, ahol menő az, hogy valaki a pucér seggét mutogatja egy valóságshow-ban, és a celebség (= semmihez nem értő, exhicionista embertársaink létformája) valós alternatívája annak, hogy az ember megtalálja a hivatását, miért is lenne motivált sok gyerek a tanulásra? Azt hiszik, majd vloggerek lesznek, és abból jól megélnek (néhánynak sikerül is, és vannak persze köztük értemesek is, de ha jól csinálják, ez is kemény meló). Vagy: abban a társadalomban, ahol a politikusaink mindennapjait is a csalás, lopás, hazudozás teszi ki, és még fizetünk is nekik ezért, nem csoda, hogy sokan ezt tekintik követendő mintának.
Én szerettem és szeretek tanulni. Felnőttként már azt is tudom, hogy semmilyen tanulás (legyen az egyetemi szak vagy szövés-varrás tanfolyam akár) nem felesleges. Igyekszem a gyerekemnek is ezt a szemléletet átadni. Ugyanakkor a magolás-visszaböfögés-felejtés háromszögéből jó lenne kilépni az iskolákban, mert hosszú távon semmire nem emlékeznek így a gyerekek, márpedig az lenne a cél, hogy a tanult dolgokat integrálni és szintetizálni tudják magukban – hiszen így lesznek képesek felhasználni később azokat.
17 éves vagyok, tizenegyedikes gimnazista. A városunkban az egyik legjobb gimnáziumba járok. Én szeretek tanulni, sőt pluszokat is tanulni, gondolok itt nyelvvizsgára. Angolból már tavaly megcsináltam, áprilisban megyek franciából, amit a gimiben kezdtem el tanulni, de sajnos nem elég a heti három óra, ezért különtanárhoz járok belőle.
Sajnos én is azt veszem észre, hogy mostanában nem szeretnek tanulni a tinik. Példa: én szinte mindig megcsinálom a házifeladatot, órán odafigyelek és jegyzetelek, ha helyettesítés van, akkor is a kiadott feladatot csinálom. És pont ezek miatt érzem azt, hogy a többiek engem kinéznek és kinevetnek a hátam mögött, hogy állandóan tanulok és én vagyok a jó tanuló (stréber). Pedig nem, csak szeretnék jó pontokat a felvételihez, ehhez pedig elkerülhetetlen a tanulás. Persze vannak tantárgyak, amik nem mennek annyira, vagy a tanár a szemét, de ezt elfogadtam, hogy abból csak hármas tudok lenni. 4.6 az átlagom, úgyhogy tényleg próbálok jól tanulni. De vannak osztálytársaim akik bukdácsolnak. Tényleg nem értem, hogy ez miért van.
Sőt, ezek az emberek rendszeresen zavarják a tanórákat, van amikor már a tanárok se tudnak velük mit kezdeni. Ilyenkor nagyon fel szoktak idegesíteni.
A harmadik dolig pedig a lógás. Van, mikor nyolcadik órában csak tölteléktantárgy van, azokat szeretik ellógni. Én meg mondtam a tanárnak, hogy írja csak be a hiányzókat, mert ha én is tudok itt szívni, akkor a többiek is tudnak szívni. Azóta megy a hiszti, hogy bediktáltam őket.
Visszatérve a kérdésre, engem nem az motivál, hogy megtanuljam és az a tudás az enyém legyen, hanem hogy minél több pontot szerezzek a felvételinél.
Remélem segítettem :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!