Ti várjátok már hogy elballagjatok?

Emlékszem, nyolcadikban én is így voltam. Nagyon jó osztályunk volt, nem akartam elmenni. Persze vonzott az új közeg, a középiskola, de úgy éreztem, ennél jobb osztályom sosem lesz. Végül végigsírtuk közösen a bankettet és a ballagást... Most középiskolás vagyok, szintén ballagó. Egész eddig úgy voltam, hogy menni szeretnék. De most, hogy már csak pár hónap van hátra, nagyon nem akarok. Bár az osztályom nem olyan jó, mint általános iskolában, hiányozni fog minden. Ez már egy teljesen más közeg. Nem az osztály fog hiányozni, hanem maga az egész iskola, a tanárok, a légkör. És persze az a néhány ember, akikből bár kevés van, mégis szorosabb barátságot kötöttem, mint az általános iskolás barátaimmal. És tudom, hogy velük ugyanúgy végig fogom bőgni a ballagást, mint 4 éve. :)

Szóval én teljesen megértelek, nem dramatizálod túl a dolgot, ezzel sokan így vannak. De ne aggódj, akivel tartani akarod a kapcsolatot, azzal úgyis tartani fogod. És persze a középiskolába is nagyon jó barátságokat köthetsz. :)

Igen, nagyon várom. Tavaly sikerült osztálykiránduláson jól összeszoknunk. Megszűntek a klikkek, mindenki jóba lett mindenkivel. Akkor imádtam az osztályom. Aztán eltelt egy nyár és jött a nyolcadik és minden kezdődött előlről. Most pedig a felvételik után különösen leeresztett mindenki. Egész álló nap nyomják a telefont, néha beszólnak egymásnak, vagy éppen elhordanak valakit rossznak az egész osztály előtt. Mindenki kétszínű, gyáva, illetve megbízhatatlan. Itt mindenkinek a saját érdeke a fontos. Van egy lány akivel jóba vagyok, ő is hasonlóképp látja a dolgot és már szabadulna innen el. Nem véletlen, hogy még a legjobb barátomat sem találtam meg ebben az osztályban. Aztán az osztályfőnökről ne is beszéljünk. Mindenért cseszeget minket, ha már csak egy pici krétapor hullik a padlóra az óra alatt, akkoris. Jó, nem a legjobb példa, de szörnyű. Zsarol minket, meghazudtol stb. Reggelente már felkelni sincs kedvem, aztán meg bemenni ezekhez. Már szabályosan rosszul vagyok tőlük. Sajnálom nagyon, de én úgy érzem mindent megtettem, hogy beilleszkedjek 8 év alatt.

Szóval nagyon várom már a szeptembert. A beilleszkedéstől nem félek, mert már az iskolalátogatáson is sikerült leendő évfolyamtársakkal összebarátkoznom.

Őszintén szólva nagyon sajnálom, hogy nem nagyon maradnak szép emlékeim az általános iskolából. Csak legyek már túl a ballagáson...