Az egyetem életem baklövése, úgy érzem tönkretesz. Mi legyen?

A te életed, nem a szüleidé. Ha úgy érzed, tudsz jobb alternatívát, vágj bele.

Az egyik tanárom az első előadáson levetített pár diát néhány ismert korábbi hallgatójáról. Köztük volt egy srác, aki valami nagy multi cég marketing menedzsere. Először az első félév után hagyta abba az egyetemet, pár évig nem volt hír felőle, aztán újra beiratkozott estire. Azzal indokolta, hogy habár vezetői pozícióban van, kellemetlenül érzi magát, hogy a beosztottjai magasabb presztízsű és szintű végzettséggel rendelkeznek. Mondanom sem kell, fél év után megint abbahagyta.

Szóval ha van tehetséged és elszántságod, na meg szerencséd és terveid, akkor nem kell feltétlenül ezt csinálnod. Csak később ne bánd meg.

Mindenkinél van mélypont - tisztelet a kivételeknek- Nálam negyedéven volt a polgári eljárásjoggal...mikor 3X kivágtak erősen elgondolkodtam, hogy kell-e ez nekem? Aztán rájöttem igen...egyrészt 200 valahány kreditem volt akkor , a többi tárgyam 4-5, gyerekkorom óta jogász akartam lenni, más szak, hivatás szóba sem jöhet....aztán neki álltam normálisan megtanulni és negyedjére négyes lett ahogy a második része is a harmadik része pedig elsőnek jeles. Innentől nem volt visszaút :-) De a mélyponton túl kell esni...én azt tapasztaltam mindenkinek van jobb esetben 1 olyan tárgya rosszabb eseteben 2-3-4 amivel vért kell izzadni, de ha ezen túl van az isten sem menti meg a diplomától! Persze ezeket lelkileg tudni kell elviselni és az első sikertelen vizsga, a második sikertelen vizsga..stb után is lelkesen kell tanulni/vizsgázni! A bukás csak egy állapot, egy tapasztalatszerzés...esély arra, hogy felismerjük hol hibáztunk( könnyelműen vettük a felkészülést, nem tanultunk meg mindent, nem ismételtünk eleget) és ezeket korrigálni kell!

Ne keseredj el.....majd amikor kijössz államvizsgáról megszépülnek ezek az emlékek és hidd el annál nincs mámorítóbb mikor kezedben az áhított diploma. Amit nem adnak ingyen! Aki gyenge kihullik az erős végigcsinálja! Kérdés te melyik kategória vagy?

#8.: Ez mind szép és jó, amit leírtál, és teljesen igazad van, viszont van egy nagy különbség a te eseted és a kérdezőé között - mégpedig az, hogy te már gyerekkorod óta jogra készültél, ez volt minden álmod, ezért küzdöttél, tanultál, a kérdezőre pedig ráerőltették ezt a szakot.

Kérdező: Amit nem szeretsz, az nem fog menni. Gondold át, hogy tényleg el akarod-e végezni ezt a szakot - magadért, és nem a szüleidért. Illetve gondolj bele abba is, hogy ezután valószínűleg a szakhoz kapcsolódó munkakörben leszel. Akarod azt? Semmi értelme nincs valamit csak azért végigcsinálni, mert más azt szeretné. A te életed, nem a szüleidé. Nyilván meg akar felelni az ember a szüleinek, de ha ezért feladod a saját álmaidat és tönkreteszed az életedet, az régen rossz. Egyrészt ebbe bele is fogsz betegedni, nemcsak mentálisan, hanem testileg is, másrészt belekeseredsz a dologba. Azt kell most átgondolnod, hogy te el akarod-e végezni ezt a szakot - a saját érdekedben, nem a szüleid miatt. Ha nem akarod ezt, akkor sosem késő szakot váltani. Vannak dolgok, amiket el kell engedni. Ha ez a szak tönkretesz, akkor ez is egy ilyen dolog. De ha tényleg be akarod fejezni, akkor szedd össze magad, gondold át, hogy mit csináltál rosszul eddig, pihenj egy napot, kapcsolódj ki egy kicsit, aztán újult erővel vágj bele a dologba. A hazugság pedig régen rossz, nyilván ez is frusztrál. Szépen ülj le akkor a szüleiddel, és beszéld meg velük, hogy te nem akartad ezt a szakot, az ő kérésük miatt belekezdtél, gondjaid adódtak, hazudtál, mert féltél, mit fognak hozzá szólni, de úgy döntöttél, összeszeded magad, és most már befejezed az egyetemet, és szeretnéd, ha továbbra is támogatnának lelkileg, mert erre van most nagy szükséged. Ha normálisan, őszintén elmondod a dolgokat, és a szüleid is végiggondolják a helyzetet, szerintem meg fogják érteni.